Látványos fotók, a pillanatok örömei Csopak életéből (képgaléria)

– Csopakról annak, aki nem itt született, nem itt él, a Balaton partja, a nyár, a strandolás jut először az eszébe. Azonban minden településnek, legyen az nagyváros vagy csendes kis falu, van egy olyan arca, amit csak a hozzá szorosan kötődők ismernek, mert közösek az élmények, a pillanatok, az érzések, a hangulatok, amiket csak ők és csak ott éltek át. Amiket hiába keresünk más városban, más országban, nem találjuk, csak a honvágy sejteti a létezését – fogalmazott Ambrus Tibor.

A polgármester hozzátette, a világban, ahol élünk, az állandó változások, fenyegetések, felbomló értékek között szükségünk van egy biztos pontra, egy kapaszkodóra. Ha sikerül megfogalmaznunk, mit jelent számunkra az otthonunk, mit jelent például csopakinak lenni, talán megtaláljuk ezt a pontot a lelkünk mélyén. Erre tettek kísérletet ezzel a könyvvel.

Az előzményekről kiderült, jó néhány éve készítik Csopak naptárait olyan fotók felhasználásával, amelyeket itt élő, illetve Csopakon nyaraló, „csak” a települést szerető emberek készítenek. Amikor meghirdetik az évi fotópályázatot, számtalan szebbnél szebb fotó érkezik hozzájuk, amelyek közül nagyon nehéz csupán néhány képet kiválasztani. Sok szép kép készül évről évre, ami érdemtelenül kimarad a naptárakból. Ezért megkeresték a képeket rendszeresen küldő fotósokat, és azt kérték, hogy küldjék el kedvenc képeiket, különösen azokat, amelyek visszatükrözik azt, ahogyan ők Csopakhoz kötődnek, és meséljék el, miért szeretik a települést. Ennek a hatalmas közös munkának az eredményét mutatják be a fotós kiadványban. Nem az volt a cél, hogy újabb turisztikai kiadványt készítsenek, hanem azt kívánják megmutatni, hogy érdemes a szűkebb környezetünkben megkeresni a szépet, a pillanat örömeit, a múlt emlékeit, mert ezekből erőt lehet meríteni, illetve megkeresni és megtalálni azt, ami közös bennünk, ami összeköt. 

Mindegyik képhez tartozik egy történet, egy élmény, egy hangulat. Így meg lehet ismerni azt, hogy milyen Csopak a parton túl. – Személyes kedvenceim azok a fotók, amelyek egy-egy pillanatot örökítenek meg, az idő kiragadott állomásait, amelyek mégis szinte történeteket mesélnek el, és ha ránézünk, átérezzük, magunk is átéljük a pillanatot – vélekedett Ambrus Tibor. Aláhúzta, talán mi magunk is jártunk a helyszínen, ugyanúgy lubickoltunk a naplementétől megvilágított Balatonban, ugyanazon az ösvényen sétáltunk a szőlőtőkék között. Lehet, hogy nem is szükséges már szavakkal megfogalmazni, miért is szeretjük Csopakot. A megélt idő, az érzés közös. Az a szívmelengető érzés, hogy otthon vagyok, hogy megérkeztem, jegyezte meg.