Endrődi Sándor példaként szolgálhat a mai, zűrzavaros világban is (képgaléria)

A megemlékezés egy Endrődi-verssel kezdődött, melyet Szilvásiné Csordás Éva előadóművész, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad művészeti vezetője tolmácsolt a megemlékezők felé. A Jeruzsálemhegyi Baráti Kör elnöke, Heiter Sándor elevenítette fel Endrődi Sándor életútját. 

– 2005. január 15-én álltunk először ezen a téren, amikor felavattuk városunk szülöttének szobrát, a most 174 éve született Endrődi Sándorét – kezdte. – Ezzel adtuk és adjuk meg a tiszteletet annak a költőnek, akit Arany János halála és Ady Endre megjelenése között az irodalmat szerető és olvasó ember az akkor élő legnagyobb magyar költőnek tartott. 

Heiter Sándor szerint Endrődi nemcsak jó költő volt, hanem ismerte, értette és szerette a magyar irodalmat. Úgy fogalmazott, hogy kevés rokonszenvesebb alakja van irodalomtörténetünknek, és ez a rokonszenvesség a legjellemzőbb költészetére, emberi magatartására is. Nagyon is népszerű volt irodalmi berkekben és az adott közönség körében is. Semmilyen irodalmi körbe nem tartozott, így senkinek nem volt ő igazán szívügye. 

– A haláláig népszerű költő éppen akkor halt meg, amikor teljes embertelenségével uralomra került az ellenforradalom, melynek hivatalos kritikusai igazán nem tudtak mit kezdeni ezzel a kuruc költészetet idéző, a társadalmi igazságtalanságok ellen lázadó, ízig-vérig demokrata költővel – mutatott rá. 

A költőről elmondta, az 1849 utáni elnyomatás idején született és nőtt fel olyan művelt családi körben, ahol egy életre magába szívta a lelkesedést Kossuthért, az ellenszenvet a Habsburgokkal szemben, Petőfi-szeretetét, és mindezzel együtt a műveltség igényét is. Endrődi minden hatást magába szívott, de senkinek sem lett az utánzója. 24 éves korától kezdve egymás után jelennek meg verseskönyvei, novellái és karcolatai, irodalmi tanulmányai. 

– A mi feladatunk most az, hogy méltó módon emlékezzünk költészetére, emberségére, és ne hagyjuk elfelejteni, hanem igyekezzünk elérni, hogy példaként szolgáljon mai, zűrzavaros világunkban is – kérte Heiter Sándor. 

Ezután Sz. Csordás Éva Endrődi Sándor Remény című költeményét szavalta el, majd Halmay Gábor képviselő Veszprém város koszorúját helyezte el a költő szobrának talapzatán, a városrész képviseletében a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör – Heiter Sándor elnök és Szöllősi Mihályné – is koszorúval emlékezett, csakúgy, mint a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém Vármegyei Tagozata nevében Sebő József elnök és Farkasné Molnár Csilla.