A híres balatoni strand alapítójára emlékeztek

Az ünnepet minden évben azért tartják meg, mert Endrődi Sándor és Mihálkovics Tivadar magyar királyi közjegyző alapította a fürdőtelepet a községben. Barátságuk legendás volt, az első két nyaraló is a nevükhöz fűződik Alsóörsön, ahol idén is két helyszínen emlékeztek az íróra: a nevét viselő iskolánál és a faluközpontban lévő szobránál. Mindkét helyen koszorúkat helyezett el Vörösmarty Éva, a vármegyei közgyűlés alelnöke, Ferenczy Gábor alpolgármester és a diákok. – Büszkén emlékezünk a híres irodalmárra, ugyanis alsóörsi nyaralójában gyönyörű versek születtek. Az iskolát és a község főutcáját róla neveztük el, emellett park, dombormű is őrzi emlékét – fogalmazott a polgármester. Hebling Zsolt kiemelte, a híres személyiség emlékére több mint két évtizede irodalmi bablevesmurikat is tartanak nyaranta, mindemellett Raffay Béla szobrászművész Endrődit megidéző alkotása áll a faluközpontban. Arcélek a víztükörben címmel – Novák Edit és Somorjai Horváth Piroska tollából – életrajzi könyvet is kiadtak Endrődi Sándorról és Mihálkovics Tivadarról.

Az ünnepi gondolatok után Török Tamás, az Endrődi Sándor Református Általános Iskola és Kézilabda Utánpótlásközpont igazgatója is emlékezett a híres személyiségekre, majd műsort adtak az iskola diákjai. Az ünnepi műsorban a költő nagyságát érintő emlékiratokból szemezgettek, melyeket kortársai vetettek papírra. Kosztolányi Dezső költő így emlékezett Endrődi Balatonhoz és feleségéhez fűződő viszonyára: „Hét álló esztendeig bolyongott fiatal korában a Balatonon, melynek – majd följegyzi a história – első jachtosa volt. Eleinte regényes, ifjúkori szerelme vonzotta ide, mely hét esztendő leteltével boldogan megoldódott. Ő volt a balatoni bolygó hollandi, ki duzzadó vitorlával süvölt bele a viharba és a zajos hullámokba. Aki költészetét figyeli, észreveszi, hogy itt ébredt először költővé, itt lobbant lángra benne a szunnyadó alkotóképesség. Endrődi Sándor a veszprémi és a dunántúli ember szűkebb hazafiságával szerette a Balatont”. 

Hegedűs Géza irodalomtörténész a költő helyét elemezte a magyar irodalomtörténetben: Azt írta: „Volt néhány esztendő Arany János halála és Ady Endre megjelenése között, amikor nem egy jó ízlésű, irodalmat szerető és olvasó ember Endrődi Sándort tartotta (Vajda János, Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő kortársa) az akkori élő legjobb magyar költőnek.” Jókai Mór író is közeli barátja volt a költőnek. A nagy mesélővel gyakran közösen vitorláztak, első útjuk felejthetetlen emlékét örökíti meg Szélcsend alatt című novellájában. A hangulatos írásból megtudhatjuk, hogy mennyire szerette volna Jókait egy remek vitorlázásban részesíteni, de a megfelelő szél hiánya meghiúsította kezdeményezését. 

Endrődi nagyságát tisztelte a korabeli sajtó is. A Vasárnapi Újság publicistája 1896-ban ezt írta: „Lerándultunk néhányan a Balatonra Endrődi Sándorhoz. Akkoriban az övé volt az egész Balaton. A Balatont rajzolta, dalolta; s nem volt oly sóhajtása annak a víznek, amelyet meg nem ért vala poétikus sejtésével a szíve. Természetes, hogy a maga világába vezetett bennünket: barátait. Micsoda poshadás a gradói laguna, s micsoda kitörő élet a hullámzó Balaton! Szélrohamos idő járt és nehéz munkával szállított bennünket Sándor vitorlájával a tihanyi partra. Ránk nézve a szó szoros értelmében tengeri út volt az a két órai hullámtáncz; az ő nyugtalanul háborgó belsejére lélekerősítő üdülés.”