Megemlékezés az iszkázi „Mikulás-templomban”

Myrai Szent Miklós szegényesen, szűkölködve létezett, de másokkal mindig bőkezű volt. Különösen a gyermekeket szerette, úton-útfélen megajándékozta őket. Nagylelkűségéről történetek maradtak fenn, később ezek miatt avatták szentté, és ezek alapozták meg az embercsemetéket megörvendeztető Mikulás karakterét szerte a nagyvilágban. Minden nehéz körülmények között élő ember védőszentjeként tartják számon mindmáig. Többek között ő a diákok, a tengerészek, a halászok patrónusa is.

Az egylet összejövetelén Kerecsényi Zoltán ügyvivő lepte meg a civil közösség önkénteseit egy-egy Szent Miklóst ábrázoló csokifigurával, illetve szaloncukorral. De nem akármilyen helyen: a Pápa-közeli Iszkáz idén 350 esztendős piciny római katolikus templomában, melyet egykor Myrai Szent Miklós püspök tiszteletére építettek, szenteltek fel. A sokak által csak „Mikulás-templomként” emlegetett aranyos kis falusi istenházában Kerecsényi Zoltán tartott előadást Myrai Szent Miklós életéről, majd felolvasta erre az alkalomra írt poémáját. 

Az összejövetelen bemutatta, elemezte hallgatóságának a templom több száz éves főoltárképét, azt a máig szép, színes, részletes olajfestményt, melyen felfedezhető például az a jelenet, amikor a szent lecsillapított egy tengeri vihart, továbbá azon három leányzónak az alakja is megjelenik rajta, akit megmentett a prostitúcióra kényszerítéstől. Legendája szerint Miklós püspök az ablakon át aranyakat dobott be egy elszegényedett nemesember három lánya számára, hogy becsületesen férjhez mehessenek. A ritka műalkotáson Miklós jobb kezében egy evangéliumos könyvön láthatóak az erre utaló attribútumok: a három aranyrög vagy aranygolyó. 

Az alkalmon Kerecsényi Zoltán méltatta Kovács István gondnok munkásságát is, aki hosszú idők óta szívén viseli az emlékhely sorsát, emléktárggyal köszönte meg készségeit. A rendhagyó, adventi egyleti program a községbeli Nagy László Emlékházban teázással, kávézással, énekléssel, verseléssel, kötetlen társalgással zárult.