Kakas Aladár, a bányászok plébánosa

Horváth Károly előadásában megfogalmazta, hogy Kakas Aladár római katolikus plébános tevékenységéről megoszlanak a vélemények, annyi azonban bizonyos, hogy az emberek érdekeit tartotta szem előtt. A pap 1928-ban, 28 évesen került a bányászok lakta területre, Alsócsingerbe, Felsőcsingerbe, Bódéra. A bányászok olyan területről érkeztek, ahonnan a római katolikus hitet hozták magukkal, a vezetők reformátusok vagy evangélikusok voltak. A bányász kolóniákon nem építettek templomot, ugyanis ha felhagytak a bányaműveléssel, költözött a kolónia is. 

A plébános a hitben való megerősödésen túl a dolgozók helyzetének javítására, a nép életkörülményeire is figyelmet fordított. Szót emelt azért, hogy a felső tagozatos diákok tanulhassanak a közeli iskolában, valamint azt sem nézte tétlenül, hogy a bánya a Gizella-majori gyermekeket a négy-öt kilométerre lévő Ajkára akarta küldeni a felsőcsingeri intézményből, ami néhány száz méterre volt tőlük. A vezetőség és a helyi döntéshozók ezt nem nézték jó szemmel, ezért 1942-ben távozott, máshol folytatta papi szolgálatát. A közösség és a hely a szívében maradt, ugyanis akarata szerint az 1985-ben bekövetkezett halála után a helyi új temetőben helyezték örök nyugalomra.