Balatonfüred 19. századi útja

Régóta használták gyógymódként, a 19. századtól a polgári fürdőközönség a savanyúvíz-fogyasztás miatt kereste fel nagyszámban a fürdőt. Osterreicher Manes József, füredi fürdőorvos a savanyúvizes gyógykúrákat 1822-ben ún. balatoni hideg fürdőzéssel egészítette ki, de a tóban való hosszas időzés ekkoriban még inkább egyfajta gyógymódszerként és nem kikapcsolódásként szolgált. A savanyúvíz-kúrát a 19. század végére kiegészítették a balatoni fürdőzéssel, az iszappakolással, a tejsavó- és szőlőkúrával valamint ún. érvágással és purgálással.

Balatonfüred azonban más pozícióból indult, mint pl. Keszthely, hiszen a fürdő a tihanyi apátság tulajdonát képezte és kezdetben az apátság bérleti szerződés keretében üzemeltette. Azonban a bérlők tevékenysége nem mindig bizonyult kielégítőnek (tűzeset, elégtelen ellátás, nem megfelelő higiéna), ezért az 1834-es fürdői tűzesetet követően az apátság saját kezelésbe vette a fürdőit és 1835-ben kinevezte Écsy Lászlót fürdőfelügyelőnek a füredi fürdő vezetésére. Balatonfüred 19. századi fejlődéstörténetének sajátosságát nemcsak az apátsági felügyelet, a savanyúvíz által nyújtott különleges pozíció, a fürdőtelep és az épített környezet folyamatos fejlődése, fejlesztése képezte, hanem a korabeli reformértelmiség helyi szerepvállalása is. A fürdő kedvező adottságai miatt az 1820-as és 1830-as években rendszeres látogatóvá vált a hazai reformértelmiség, élükön Kossuth Lajossal (1804-1892) és Széchenyi Istvánnal (1791-1860). Kettejük –a jó helyzetfelismerésből adódóan – kezdeményezésére indulhatott el a tavi gőzhajózás, amely fontos állomása a Balaton fejlődéstörténetének. Kossuth Lajos a Balaton és Füred fejlesztésének szükségessége ügyében írta meg azon neves fürdőlevelét, melyben több fontos felvetés mellett, már megfogalmazta a hajójárat szükségességét: „…20 mérföldnyi sima út, nagyobb, mint némely vármegye, mint némely fejedelemség, s a honnak legszebb vidéke által körítve, s rajta mégis egyetlen egy hajó sem libeg, kivevén talán a füredi séta ladikot, vagy egy nyomorult halászcsónakot. – Volna csak másutt tó, amarra nyugat felé, s virító városok körítenék, s fürge gőzösök ünnepelnék rajta az emberész diadalát, nálunk hacsak egy bogarászó fecskecsoport nem röpked fölötte, élettelen, s henye, mint egy roppant sír. Mi isten átka van e nemzeten?” Hasonlóképp vallott Széchenyi is, a Balatoni gőzhajózásról szóló tudományos röpiratában: „Munkafáradt ember, ha a Balaton víztükrét meglátja, új életkedvet érez ereiben csörgedezni. A tenger, igaz, nagyobbszerű látvány, de komolysága miatt, ha kereskedői szempontból nem is, sok más tekintetben bizony nem egy nagyobb tó kelleme mögött áll, úgy hogy nyári lakhelynek, még kérdés nem ér-e fel egy kies tó szelíd s kivált művelt partja m„Szép ez a Balaton, szép mindenkoron; szép midőn a vihar közelgését haragost színt öltve jelenti…, de legszebb, mondhatatlanul szép, midőn a kelő nap az első sugárt, vagy a telihold a bájos fénycsomót göndör vízszínén végiglövelli. Ki a mindenható mosolyát egy földi képben látni sóvárog, ezt nézze meg.” Mindezzel egyidőben létrejött a Balatoni Gőzhajózási Társaság, melynek részvényei egyre gyarapodtak, így tehette meg első próbaútját a tavon 1846-ban a Kisfaludy Sándor íróról elnevezett gőzös. A rendszeres hajójárat 1847. március 10-én indult el. A Kisfaludy 300 utas szállítására volt alkalmas. I. osztályú termét Széchenyi felesége, Seiler Crescence, osztrák grófnő ízlése szerint alakították ki: fehér és arany belső burkolattal, mahagóni oszlopokkal, tükrökkel díszítve. A Kisfaludy gőzösön két hajózási szakember teljesített szolgálatot: a kapitány és a gépész. A hajón ebédlő, könyvtár, parkettás padló, párnázott ülések, fűthető szobák szolgálták az utazók kényelmét. Az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követően 1852-ben kezdődött ismét a rendszeres gőzhajójárat a Balatonon. Ferenc József a szabadságharc leverését követően először 1852-ben látogatott el Magyarországra, s ekkoriban utazott az első tavi gőzösön is. Később Ferenc József, a

magyarokkal való kiegyezés előkészítéseként 1857-ben újból Magyarországra látogatott. 1857. augusztus 13-án I. Ferenc József a Kisfaludyn hajózott Keszthelyről Balatonfüredre. A korabeli képeken a hajót lobogódíszben ábrázolták. Kétfejű sasos császári zászlók mellett nemzetiszínű lobogók díszítették a fedélzetet. A magyar zászlók sávjában "Kisfaludy" felírást, a másik zászlón pedig a Balaton Gőzhajózási Társaság rövidítését olvashatjuk. A képet sok külföldi lap is leközölte, így az első balatoni gőzhajó és neve, képletesen, de bejárta Európát.

Azonban a kikötők és a Kisfaludy is pusztulni kezdett. 1855-ben már a hajó elárverezéséről és a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság feloszlatásáról beszéltek. A Kisfaludy gőzös 1866-ban utasaival megfeneklett a siófoki partoknál. A Kisfaludy 1869-ig fatestű gőzösként tette meg útjait, majd vastestre cserélték, 1887-ben pedig végleg kivonták a forgalomból. Utolsó előtti hajóskapitánya a híres és legendás hajózási szakember, színész, valamint író, Keöd József volt.

Visszakanyarodva Balatonfüred történetéhez: 1889 júniusában nagy esemény történt Balatonfüred életében: a fürdőévad nyitányaként a nagyközönség használatba vehette azt a modern fürdőházat, amelyet Czigler Győző neves építész tervezett. A bencés rend tulajdonát képező füredi fürdőtelepen már az 1820-as években állt egy kisebb méretű fürdőház, de ez a későbbiekben nem elégítette ki a fürdőzők növekvő igényeit, hiába bővítették és újították fel. Végül 1879-ben egy vihar elsodorta a házat. A vendégek azonban nem maradhattak fürdőház nélkül, ezért megépítették azt a korszerű faépületet, amely egészen a II. világháború végéig szolgálta a füredi fürdőzők igényeit. A tizenkét tornyos fürdőházat – melyet több száz tartócölöp támasztott alá – már messziről lehetett látni és a partról, fahídon keresztül lehetett elérni. Benne közös fürdőmedencék, öltözésre alkalmas fülkék, valamint magánfürdőszobák is voltak. Akik nem tudtak úszni, szintén igénybe vehették, nekik a vízbe engedett kosarakat tartottak fent a fürdőház területén. A fürdőház homlokzatát Czuczor Gergely disztichonja díszítette, fürdésre csábítva az odaérkezőket:

„Lelked szép erejét a sors hullámai edzik:

E tó testednek nyújt vidor életerőt.”

A század végére Balatonfüred már az elsőrendű magyar fürdők közé tartozott. Több nagyméretű szállójában és a nyaralókban közel 600 szoba állt a nyaralni vágyók részére. Évente ekkor már több mint 2000-en keresték fel iszapos vize, s a Ferenc József kútból folyó savanyúvíz miatt.

Kovács Emőke