Akkor és most fotók: ActiCity-ként született újjá a romos, volt veszprémi gyerekkórház

Tavasszal újabb kulturális-művészeti központtal gazdagodott Veszprém, a város közepén egy régóta üresen álló épület, az egykori Heim Pál gyermekkórház újult meg és kapott olyan funkciókat, amelyek hosszú távon erősíthetik régiónk kulturális életét. Az Aciticity kulturális és szabadidőközpontként nyílt meg, ahol azok a helyi tánc- és más mozgásformákat űző csoportok leltek otthonra, melyek eddig méltatlan körülmények között – általában helyhiánnyal küszködve – dolgoztak. 

Az újjávarázsolt épületegyüttesről nem mindenki tudja, hogy eredeti formájában hazánk első, Heim Pál nevét viselő egészségügyi intézménye volt, és a bejárata felett azt olvashattuk, hogy „Épült: az örök emberszeretet nevében”. Most az épület történetét idézzük fel. 

Az Építészfórum egyik korábbi számából kiderül, hogy 1901-ben az árvák védelmét megerősítve, egy gyermekvédelmi törvényben döntöttek állami gyermekmenhelyek létrehozásáról. A veszprémi helyét is egy szakmai bizottság választotta ki, a város akkori délnyugati határában. A helyszín magában hordozta környezetének értékeit, és egyedi megjelenésével értéket teremtett. A palotaszerű konstrukció Ybl Lajos tervei alapján, egy év alatt nőtt ki a földből Csomay Kálmán és Horváth Sándor helyi építőmester kivitelezésében. 

Az új Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely 1904 őszén Cseresnyés József igazgató főorvos irányításával kezdte meg működését. A Dunántúl öt megyéjéből fogadtak árván maradottakat, a gondozottak száma hamarosan meghaladta az ezret, amely 1912-re, a hadiárvák számának jelentős emelkedésével, valamint a befogadó menhelyek csökkenésével 4155-re nőtt. A két világégés között mind több lett az ellátandó fiatal. Az egészséges gyerekeket 1944 végén nyugatra szállították, a betegek itt maradtak, de az intézet Kassáról és Rimaszombatról is felvett menekült állami gondozottakat és gondozóikat. 

A menhely a második világháborúban 28 bombatalálatot kapott, az épület tető és ablakok nélkül maradt. A gyerekek és a dolgozók a Jókai utcai sziklapincébe menekültek. Veszprém 1945. március 23-án szabadult fel, és az épület néhány nap múlva visszakaphatta az eredeti státuszát. Elkezdődött a rekonstrukciója – a mesteremberek először a tetőt állították helyre, majd az ablakkeretekbe az akkor kapható tejüvegek kerültek. A bombázások ellenére a kórtermi felszerelések többsége ép maradt, de a városi kórház gyermekosztálya akkortájt szinte teljesen megsemmisült. Abban az évben a menhely épületébe költöztették a tízágyas gyermekosztályt, majd a gyógyítófunkció növekedésével az intézmény státusza fokozatosan megváltozott. Nem is viselte sokáig az Állami Gyermekvédő Intézet nevet, a Népjóléti Intézet 1950-ben gyermekkórházzá nyilvánította, és egészség- és nevelésügyi gondozásra szervezte át. 

Heim Pál nevét 1955. őszén vette fel, később pedig már 154 ágyban folytak a kezelések, a kor lehetőségeihez mérten új, modern eszközökkel, illetve elindult a város első gyermekszakorvosi rendelője és a koraszülöttek gondozása is. A szakmai újítások részeként a szakambulanciákat és számos diagnosztikus és terápiás eljárást az országban elsőként itt vezettek be. Az intézmény gyors ütemű fejlődésében fordulópontot jelentett, mikor 1977-ben a kórház önállósága megszűnt, és a megyei kórház gyermekosztályaként működött tovább, amíg elkészült az új épületszárny a jelenlegi helyén. 

A hajdani gyermekkórház 1995 nyarán zárta be végleg kapuit. Sokáig állami tulajdont képezett, majd 2008-ban a Pannon Egyetemhez került azzal a céllal, hogy tudományos központként kaphat új lehetőséget hasznosításra. A terv végül meghiúsult, az épület újra állami tulajdonú lett. A régi idők emlékeit őrző épület történetében az EKF-cím elnyerésével indulhatott új fejezet, ami lehetőséget teremtett arra, hogy a 13 és fél hektáron fekvő ingatlan megújítására tett erőfeszítések újabb lendületet kapjanak. A 11,2 milliárd forintos beruházás közel két éve kezdődött el. 

A koncepciónak három alappillére volt, ennek értelmében a kihasználatlanul álló főépület kívül-belül úgy újult meg, hogy fontos stílusjegyeit megőrizte. A főbejáratot az egyetem felőli oldalon alakították ki, amihez kapcsolódik egy vasbeton és fém szerkezetű előépület, amely a látogatókat fogadja. A 80-as években mosodaként működő B épületet pedig egy üvegfolyosóval kötötték össze a főépülettel. Mindeközben megtartották az angol stílusú parkot a növényzettel és a zöldfelülettel. 

A fejlesztést az Ybl-díjas Anthony Gall tervei alapján állították vissza az eredeti állapotára, majd az intézményt új élettel töltötték meg. Az ActiCity új találkozási pont lett, ami helyet, edzési és fellépési lehetőséget biztosít a városban korábban elszórtan és szűkös helyeken működő tánc- és mozgásművészeti csoportoknak, melyek így méltó körülmények között találtak otthonra. Az épületben egy tucat próbaterem, falmászó pályát, egy több száz vendéget befogadni képes rendezvénytermet alakítottak ki, míg az ősfás – családok pihenését is szolgáló – park mellett petanque-pálya áll. A szabadtéri rendezvénytér pedig 1500 ember befogadására alkalmas. 

Az ActiCity gazdaságosan és önfenntartó módon működhet, miközben erősítheti régiónk kulturális életét. Vajon ki gondolt erre öt-hat évvel ezelőtt, mikor elsétált a viszontagságos sorsú, sokáig megújulásra váró kórház mellett, amit, mint láthatjuk, sikerült megmenteni.