Hosszú úton párkereséskor

A közönséges vakondot mindenki ismeri, noha élőben még nem sokan látták, mert rejtett, földalatti életmódot él. Jellegzetes túrásairól könnyen következtethetünk jelenlétére. A Bakonyban is gyakori, városokban, mezőkön, erdős területeken, még a Somhegy tetején is túr. Olyan élőhelyeken él, ahol a talaj elég mély ahhoz, hogy alagutat áshasson. Szinte egész életét a föld alatt tölti. Járatok kiterjedt hálózatát alakítja ki, akár több száz méter hosszan, és több generáción keresztül használja azt. Farka hosszú, teste hengeres, bundája bársonyos fekete színű, szemei kicsik, szőrzet rejti őket, nincsenek külső fülei. Elülső végtagjai jól alkalmazkodtak az ásáshoz, öt erős karommal rendelkeznek, állandóan kifelé fordulnak. A hímek jelentős távolságokat megtesznek párkereséskor, egy vagy több, gömb alakú fészket alakítanak ki száraz növényi anyagból. A nőstények szabálytalan hálózatot építenek, míg a hímek inkább egy hosszú, egyenes alagutat, amelyből továbbiak ágaznak ki. Ha két vakond a szaporodási időszakon kívül találkozik, általában harcra kerül sor. Sajnos az ember jelenti számukra az elsőszámú veszély, mivel mezőgazdasági kártevőnek tekintik őket, pedig segítenek kártékony rovarok megfékezésében, és a talaj levegőztetésével javíthatják annak termékenységét.
A BTM kutatói, tudósai segítettek cikksorozatunk összeállításában: Kutasi Csaba, Sinigla Mónika, Kovács Attila, Barabás Ádám. Külön írunk hamarosan az év ásványáról, nyersanyagáról és ősmaradványáról.