Lokátorállomást kaptak ajándékba a hagyományőrzők

Az enyészettől, a rombolás, elbontás és szemétre dobás elől megmentett tárgyak, relikviák bemutatásával, felhasználásával páratlan lehetőség tárul elénk a magyar katonai repülőmúlt bemutatására, emlékeinek őrzésére, múzeumi, tudományos ismeretterjesztő célok megvalósítására és a katonai pályára irányítás, toborzás feladatainak segítésére – mondta lapunknak Balogh Ákos, az lhsn.hu csapatának helikopteres hagyományőrzője új szerzeményük, egy P-12MP lokátor kapcsán.

Mint mondta, tevékenységük többcélú. Egyrészt hobbi a hagyományőrzésben részt vevő csapattagok számára, másrészt komoly szakmai, ha úgy tetszik, múzeumi feladatokat is vállaló feladat. Harmadrészt pedig felismerték azt is, hogy rendkívül jó lehetőség mindez arra, hogy a Magyar Honvédségnek toborzó és pályára irányító, honvédelmi nevelő programjait segítsék. – Aki eljön, megnézi ezeket az eszközöket, mesélünk róluk, megtetszik neki, és azon túl, hogy ismereteket szerez, akár a katonai pályához is kedvet kaphat később – magyarázta Balogh Ákos. – Ennek keretében van Mi-24-es helikopterünk is a városi Laczkó Dezső Múzeum tanulmányi raktárának udvarán, és ezen túl is rengeteg felszerelés, repülős eszköz, archív dokumentumok képezik a gyűjteményünket. Ugyanakkor folyamatosan keressük az újakat, azt, hogy mivel lehetne még színesíteni kiállítási tárgyaink sorát, mindig akad valami, amit megmenthetünk.

Elmondta azt is, hogy nemcsak a helikopterek és a repülőgépek irányába van érdeklődésük, hanem például a lokátortechnika iránt is, hiszen a katonai fegyvernemek szerint a rádiótechnikai csapatok is a légierőhöz tartoznak. Így történt, hogy találtak az interneten egy hirdetést, melyben egy P-12MP típusú lokátorállomást szerettek volna eladni. – Felvettük a kapcsolatot az eladóval, ám az ár irreálisan magas volt – mondta Ákos. – Mondtuk, hogy ennyit nem tudunk fizetni.

Kiderült, ez egy több évre visszamenő történet, hiszen évről évre megjelent ez a hirdetés az interneten, ráadásul fénykép nélkül, és soha senki nem vette komolyan. A közösségi oldalakon az eladót is nagyon negatívan minősítették, szinte megalázóan csúnyán viselkedtek vele. Ők viszont mindig érdeklődtek nála, és most esett úgy, hogy az eladónak bemutathatták hagyományőrző projektjeiket. Mint ismeretes, Ákosék két helyen tevékenykednek, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeummal van együttműködésük, illetve az Albatrosz Repülő Egyesület Repüléstörténeti Gyűjteményét is segítik eszközeikkel, szaktudásukkal. 

– Egyszer csak váratlanul kaptunk egy visszajelzést, hogy az eladó meghozta a döntést, a lokátorállomást nekünk ajándékozza – derült ki. – Ekkor kezdtük igazán megismerni az úriembert, aki egyébként Jászay Sándor nyugállományú mérnökkari, polgárvédelmi ezredes. Ő a Vásárosnaményi Polgári Védelem parancsnoka volt egykor, korábban pedig Mezőcsáton ilyen P-12-es lokátorokkal kezdte katonai pályafutását. Mások azt hitték, hogy egy hóbortos öregember, aki mindenféle dolgot hirdet, hogy felhívja magára a figyelmet. Ez nagyon megdöbbentő volt számunkra. Úgy nem lehet hozzáállni egyik embertársunkhoz sem, hogy azért, mert idős vagy furcsának tűnő hirdetéseket tesz fel, nem normális. Idézőjelben mondom, mi sem vagyunk teljesen normálisak, mert helikoptert gyűjtünk. Sanyi bácsival találkozva egy nagy tudású, komoly szakmai életpályával rendelkező, jószívű öregurat ismerhettünk meg, aki ugyanolyan elszántsággal gyűjtötte, őrzi ezeket a relikviákat, mint mi.

Ekkor kezdődött a versenyfutás az idővel a veszprémi hagyományőrzők számára: a vásárosnaményi telephelyet, ahol a lokátort tárolták, eladták, így összesen két hetük volt az adományozástól kezdve arra, hogy elszállítsák az eszközt.

Ákos meséli: azt tudni kell a P-12-es lokátorállomásról, hogy a '90-es évek elején kivonták a hadrendből, és mindössze két ismert kiállított példány maradt meg belőle az országban: az egyik a szolnoki RepTárban van, a másik pedig a Keceli Haditechnikai Parkban így mindenképp el akarták hozni, ha már nekik adták.

– Elmentünk Vásárosnaményba, és valóban ott volt a kert végében a P-12-es lokátorállomás szétszerelt állapotban – újságolta az ismert hagyományőrző. – Egy kéttengelyes bódés pótkocsiról beszélünk, amely korrodált állapotban van kívülről. De ami hatalmas kincs, az az, hogy a belső, elektronikai, radartechnikai része meglehetősen komplett és jó állapotban megmaradt benne. Nem is volt kérdés, hogy a gyűjteménybe belepasszol.

Megtudtuk azt is, hogy március 29-én hozták el a lokátort, amely a börgöndi repülőtérre került. Ott kezdték el helyreállítani. 

– A másik érdekesség, ami talán a lokátoron túl szintén egy csoda, hogy Sanyi bácsi megőrizte azt az eredeti orosz dokumentációt – egy gyári, egykoron titkos besorolású fotóalbumot –, amely a lokátorhoz tartozik. Ez azokat a képeket, műszaki, elektromos rajzokat tartalmazza, amelyek alapján a lokátort egykor szerelni tudták, és amelyek segítségével most múzeumi célokra helyre tudjuk majd állítani mi is, miután nagyon kevés dokumentum, fénykép lelhető fel erről a technikáról – mondta Ákos. – Az, hogy ez az elmúlt 30–40 évben egyáltalán megmaradt a lokátorral együtt, Sanyi bácsi érdeme. Szép feladat lesz majd, hogy az értéket, amelyet amit ránk bízott, most helyrehozzuk és megőrizzük.

És hogy mikor láthatja a nagyközönség a felújított lokátort? A tervük az, hogy a szerkezet mozgatható elemeit elhozzák Veszprémbe, és itt tisztítják meg, újítják fel. Beszélgetésünk idején például Ákos a lokátorkocsinak a terepen történő szintezéséhez használatos emelőket rozsdátlanította és festette. – Ez az egyszerű feladatok közé tartozik – mesélte nevetve. – Nehezebb lesz a hiányosságok pótlása. 

Nem fogják az egészet egyből szétbontani, hanem egy kis ráncfelvarrást csinálnak, hogy a teljes felújítás ideje alatt különböző programok alkalmával azért megtekinthető legyen a berendezés.

– Nagyon bízunk benne, hogy a múzeumok éjszakáján már látogatható lesz – mondta. – Még szebb állapotban majd a szeptemberi Börgöndi Repülőnapon tervezzük bemutatni.

Hogy miként kell elképzelni a lokátort? Ez egy kéttengelyes pótkocsi, amelynek az oldalán van egy felállítható árbóc, amely egy 12 méter széles antennarendszert forgat a bódé fölött, amely 12  úgynevezett Yagi antennát tartalmaz.

– Nyilván magát a kisugárzó radarjelet előállító berendezéseket, amellyel mérte az eszköz a légi célokat, nem lehet üzembe helyezni, de például az antennaforgatást vagy a belső kabinvilágításokat, az indikátoregységek világítását, a hűtőventilátorokat próbáljuk majd életre kelteni, és interaktív módon igazi lokátoros élményt nyújtva szeretnénk ezt majd bemutatni a nagyközönségnek – derült ki Balogh Ákos szavaiból. – Szerencsés helyzet, hogy maga a lokátorkocsi telepíthető, hiszen egy kéttengelyes pótkocsi bárhova elvontatható, bárhova elvihető egy-egy kiállításra, ám a fő bázisa a jelenlegi tervek szerint a börgöndi repülőtér lesz.