Gondolatok húsvét után

Mégis, ennél azért picit többet jelent húsvét. Picit? Hatalmasat. A legnagyobbat! Gondoljunk bele, a Megváltó, a megváltás, a szabadulás ünnepe ez a néhány nap kétezer esztendő óta. Mind Krisztus értünk vállalt szenvedését, a keresztutat, mind azt a nagy-nagy ajándékot, amit Isten egyszülött fia révén és által adott nekünk – ezt jelenti igazán. Persze nem feledkezve meg összekötni e hatalmas csodát a másik csodával, emberlétünk megélésével, s vele együtt azzal az ajándékkal, hogy ugyan még bűnös földi halandókként, de már most sem vagyunk egyedül. Körülöttünk szeretteink, családunk, le- és felmenőink, egyenes és oldalágbeli hozzátartozóink. És a távolabbi rokonság, a barátok.

Minden, ami az ünnepkörhöz kapcsolódik vagy megelőzi azt, fontos. Fontos és szép együtt megélni. Családon belül – és a közösségekben. Csodás dolgokat művel a gyarló ember maga is, amint kisgyermekeit hímes tojás készítésére, tojásfa díszítésére tanítja, és ezt teszik nevelőik, tanáraik. Együtt a generációk. Felemelő, ahogyan rejtegetjük, dugdossuk a meglepetés ajándékainkat – hiszen tudjuk, érezzük, jó kapni, de mennyivel jobb adni! A húsvét mégis úgy válik, úgy válhat teljessé, ha a jóleső, bár külső dolgok mellett a mélyebb tartalomról sem feledkezünk el. Tehetjük ezt ünnepek után is, nem késő. Soha nem késő! A lényeg, hogy elmélkedjünk róla. Megtehetjük magunk, ha ennek érezzük szükségét, de jobb, ha közösségben éljük át, együtt gondolkodva róla.

Csak röviden, talán az egész Evangélium tömör összefoglalásának is tekinthető szentigét hozom János apostoltól, miszerint „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16). Ezt a csodát éltük és éljük át minden évben húsvétkor, de lényegében nap mint nap. Erre a hatalmas ajándékra emlékezünk az ünnepen. Ilyen ajándékot nem adhat(ott) más, csak Mennyei Atyánk, ilyen áldozatot nem hozhat(ott) más, csak Jézus, a Megváltónk. Ajándékozhatunk mi – kell is! – múló földi javakat, cserélhetünk – ezt is kell! – szívbe-lélekbe ható emberi gondolatokat. Húsvét igazi, felülmúlhatatlan ajándékát, a végtelen szeretetet már megkaptuk. 2000 esztendeje.

Micsoda biztonság, mily önzetlen szeretet, gondoljunk bele! Élhetünk nagy családban, akár magányosan – nem vagyunk egyedül. Számon tartanak, mert megváltottak bennünket bűneink rabságából. Ez az igazi szabadság. Hát nem felemelő, megnyugtató érzés?