Csizmadia László vallja, hogy a szakmai elhivatottság kulcsa a személyes példamutatás

Az épületgépész oktatóval ez alkalomból beszélgettünk és elevenítettük fel pályája állomásait.
Az elismert tapolcai oktató vallja, hogy minden ember életpályája érdekes.  – Tapolcai gyerek voltam, munkáscsalád egyetlen utódja. Apám a tapolcai Volán alapító tagja volt, vitt magával, így gyermekkorom nagy részét a telephelyen töltöttem szerelők, buszok, autók között. Már akkor szerettem bütykölni, de nem tetszett, hogy a munkásoknak állandóan olajos a kezük. Én nem akartam járműveket szerelni a hideg aknákban, ezért amikor eljött a továbbtanulás ideje, afféle se jó, se rossz tanulóként a helyi gimnáziumba jelentkeztem. Csakhogy orosz nyelvből egyszer egyetlen órán kaptam három elégtelent, és ez meghatározta az életemet. Ugyanis édesanyámnak azt tanácsolták, hogy inkább szakmát tanuljak. A város legjobb mesteréhez kerültem, Kolláth Jánoshoz, aki víz- és fűtésszerelőként elismert szaktekintély volt. Nekem pedig adott volt a manuális készségem, így belecsöppentem a szerelésbe. Akkoriban maszek nem vehetett fel tanulót, így Horváth Tihamér kiváló szakember oktatott az iskola első osztályától Sümegen. Ő felismerte bennem, hogy ez érdekel, úgyhogy elvitt magával dolgozni. A példaképem lett a munkában és a tanításban egyaránt. Amikor szakmunkásként végeztem nála, azt mondta, hogy jó szakember lesz belőlem, de tanuljak tovább, mert elmélet nélkül nincs gyakorlat. Tapolcán Jánosi László cégéhez kerültem vízvezeték szerelőnek, kiváló szakemberek közé, akik szakmai példaképek voltak számomra. Mint érdeklődő fiatalt, ők örömmel tanítottak – emlékezik Csizmadia László, akinek a nevét már akkor, ifjú kora ellenére sokan megtanulták. Ahol dolgozott, ott precíz munkát végzett és ennek hamar híre ment. Megkedvelte a lakosság, egyre gyakrabban hívták kifejezetten őt, ha valami munka adódott. Közben a cég vezetője jelezte, hogy a város gázszerelő tanulókat képez, ez pont neki való lenne. Örömmel tanult hát tovább, leérettségizett a székesfehérvári Ságvári Endre Szakközépiskolában, elvégezte a gépész technikumot és állt elébe a szakmai kihívásoknak. Vállalati oktatóként dolgozott és a gépészeti művezetői munkakört is ellátta 35 dolgozó irányítójaként Tapolca, Ajka, Keszthely, Csabrendek gáz elosztóhálózata építése során. 

Amikor 1984-ben Tapolcán elindult a gázszerelő képzés, 18 tanulót kapott, akik közül 16 később leérettségizett és technikus lett. Akkoriban vállalati állományú szakoktatóként felváltva tanított a tanműhelyben gyakorlatot és elméletet. 1989-ben tett mestervizsgát és az országos gázszerelő verseny döntőjéből a diákjai már elhoztak a második helyet. Közben különféle szakmai képesítéseket, minősítéseket szerzett, ami éppen kellett a szakmához és oktatáshoz. A változatosság jegyében nyaranta a városgazdálkodásnál a szabadságukat élvező művezetőket helyettesítette boldogan, mert mindig azt élvezte, amit éppen csinált.
Felnőttként végezte el a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolát, miközben már felesége volt és két fiúgyermeket neveltek a vállalkozás mellett. Mégis, még mindig nagyon szeretett tanulni. Kitűnőre vizsgázott, amikor megszerezte a diplomát, vallja azonban, hogy lelkesedése mellett szerencse is kellett ehhez.  1990-től az akkori IPOSZ tapolcai ipartestület tagja volt. Időközben a városban egyre jobban felfutott a gépészeti képzés, a mai szakközépiskola elődjében 1992-ben az akkori igazgató, Lesz Ferenc főállású helyet ajánlott fel a fiatal szakembernek.  – Attól kezdve teljes mellszélességgel tudtam vinni az épületgépészetet. A legjobban annak örültem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Tudtam segíteni a gyerekeknek, szülőknek, a városnak azzal, hogy a diákok országos elismeréseket szereztek. Bárhol jelentek meg egy versenyen, úgy fogadták őket, hogy megjöttek, akik mindig nyerni akarnak. Mostanáig 17-szer állhattunk dobogóra az országos megmérettetéseken – mondja a szaktanár joggal büszkén, hiszen nincs még egy ilyen iskola az országban. Jó érzéssel töltötte el, hogy a versenyeken szerzett élményekben osztozhattak a diákok és szülők. 1995-től az ipari tagozat gyakorlati oktatás-vezetőjeként dolgozik, valamint az iskolai alapítvány vezetőjeként, majd titkáraként tevékenykedik. 
Leszögezi, hogy sok esetben nem könnyű a mai fiatalokat rávenni a szakma tanulására. Teljesen mások a gyerekek ma, mint 30 éve voltak. Máshogy szocializálódnak a fiatalok és ehhez kell idomulniuk a tanároknak. - A szakmai elhivatottság kulcsa a személyes példamutatás. A gyerekek csak akkor hisznek nekem, ha bemegyek a műhelybe, felveszem a kék köpenyt és megmutatom a munkafázisokat. Amikor bemutatok egy hegesztést, csodálkoznak. Akkor hisznek nekem, ha látják, hogy értek hozzá. Elengedhetetlen a személyes példa – szögezi le Csizmadia László. Azonban aki ismeri őt, az jól tudja, hogy mindehhez hozzáadódik a temperamentuma. Az a tűz, a lendület, amely őt jellemzi. A legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy a tanuló érezze a szeretetet. - Mindegy, hogy melyik generációról van szó. Ha a diákban megtalálom az egyetlen jó pontot és tudom azt erősíteni, akkor jön velem az úton. Nyilvánvaló, hogy ezt mindenkinél nem tudom megoldani. De kell a motiváció, a személyes példamutatás – teszi hozzá. 
Csizmadia László az évek során sok elismerést kapott a várostól, az intézménytől, mégis megmaradt szerény szakoktatónak. Sőt, a szakemberekkel szemben szintén alázattal viseltetett, úgy véli, ezért is fogadták el. A diákoknak azt tanítja máig, hogy inkább kérdezzenek, mint rosszul csináljanak valamit. Senki sem engedheti meg, hogy rossz munkát végezzen, mindenkitől minőséget várnak.
Nagy boldogságot jelentett számára, amikor Horváth Tihamér megvallotta, büszke a sikereire, amelyek valahol az övéi is. Jó volt kezet fogni az egykori tanárával, ahogy számára szintén jó érzés találkozni azokkal a fiatalokkal, akiknek ő adta át a szakmát és megköszönik neki ezt ma. Sajnálja, hogy sokan külföldön dolgoznak már, de megállják a helyüket és visszatérve élménybeszámolót tartanak. Olyankor a lelkükre köti, hogy figyeljenek oda arra a néhány emberre, akik mellettük vannak. A barátokra, akiket megválogathatnak és akik felemelhetik, de le is húzatják őket. Sok múlik az életben azon, hogy kik vannak az ember mellett.  
Azt mondja, a legnagyobb köszönet számára a diákoktól, hogy visszatérnek és megköszönik, hogy szigorral, alapossággal készítette fel őket a szakmára, életre, családra. Felállította számukra a mesterember modelljét. Vallja, hogy a kifejezés tiszteletre kényszeríti a megrendelőt, hiszen a mester biztonságot nyújt azzal, hogy őt választották.  
- Jó érzés úgy végig menni a város fő utcáján, hogy senkitől sem kell elfordulni. Megnyugtató egy nap végén számba venni az eredményeket, tudni, hogy újra megoldottunk valamit. Nagyanyám mondta, hogy fiam, haraggal a szívedben sose feküdj le, mert nem tudod, felébredsz-e másnap. Ehhez tartom magam – mondja Csizmadia László, aki számára az eltelt évtizedek alatt az élet úgy hozta, hogy a munka mellé különféle társadalmi megbízatások is érkeztek. A badacsonyi Vinum Vulcanum Borlovagrend avató mestere, és borász társaival 11 éve működtet egy kiváló borklubot, amelynek ő a gazdasági vezetője. Megtisztelőnek érzi, hogy a tagok bizalommal vannak iránta és hogy a Szent György-hegyi hegyközség egyik vezetője lehet. A Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kézműves tagozatának alelnöke, a mestervizsga bizottság elnökeként pedig az ország különböző pontjain dolgozik, hiszen a vizsgaközpontok minősítését rá bízza a kamara. Mindemellett családi vállalkozásban műveli a szakmát, fiai épületgépészek, és kiváló tanulókat képez. Boldogságát tetézi a két kis unoka, akik közül az óvodás kisfiú már a szerszámok bűvöletében él. – Talán egyszer majd örömmel gondol vissza rá, hogy a nagyapa taposta ki a szakmai ösvényeket – mondja mosolyogva 40 évnyi életpálya birtokában. Kicsit zavarja ugyan, hogy nem tudja, kinek adhatja majd át a stafétát annak érdekében, hogy a városban és környékén ne szűnjön meg az utánpótlás bázis. Annál is inkább, hiszen a tapolcai iskolában végzők szerencsések, mivel jó vállalkozói kör alkalmazza őket helyben. Ezzel és sok más dologgal foglalkozik, de megfogadta, hogy a politikára nem szán időt. Ami pedig a társadalmi megbízatásokat illeti, még útiköltséget sem fogad el.  
- Ma az épületgépészetből tisztességgel meg lehet élni. Persze, lehet menni főiskolára egy fiatalnak, de rengeteg diplomás kudarcra van ítélve, mert nincs szakmai alap, tudás a diploma mögött. A sikertelen ember nem tud kiteljesedni, nem érzi magát biztonságban, mert labilis. De egy jó szakember, aki magabiztos és van ambíciója, kiváló lehet a területén. Sikeres és a családjában is büszke tag. Olyan mester, aki majd aranykoszorús lehet egyszer – mondja Csizmadia László, aki mindezt már elérte.