Végső búcsú Gaál Zoltán rektortól

Gaál Zoltán 1971-ben vegyészmérnöki oklevelet kapott a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, és nyugdíjazá­sáig, sőt azután is az egyetem oktatója maradt. Hét éven át a mérnöki kar dékánja, 1998-tól kilenc éven át az egyetem rektora volt, irányítása alatt következetes, kitartó szervező és vezetői munkássága eredményeként a Pannon Egyetem a Dunántúl egyik meghatározó és rangos tudásközpontjává vált. 2001–2003 között Gaál Zoltán volt a Magyar Rektori Konferencia elnöke. 

Gaál Zoltán 1947. november 24-én született Szentgotthárdon. Gyermekévei egy részét, a nyarakat nagyszüleinél, Kondorfán töltötte. Ezek az évek mély nyomot hagytak benne, és megalapozták későbbi munkaszeretetét, elkötelezettségét. Általános iskolai tanulmányai után a nagykanizsai Winkler Lajos Vegyipari Technikumban tanult tovább, és itt döntötte el, hogy a Veszprémi Vegyipari Egyetemet választja. Vegyészmérnöki oklevelét 1971-ben vette át, 1975-ben gazdasági mérnöki oklevelet és műszaki doktori fokozatot, 1984-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1995-ben habilitált a Miskolci Egyetemen. 2021-ben vette át aranydiplomáját. Az egyetemi ranglétrát gyakornoki beosztástól egyetemi tanárig, rektorig végigjárta. 

A száraz adatok mögött ott az örökké vidám egyetemista, a kreatív, hatalmas munkabírású szakember, a hallgatóságát lenyűgöző remek előadó, a karizmatikus egyetemi vezető. Az 1990-es években – látva a demográfiai viszonyok alakulását, az egyetemre jelentkezők számának csökkenését – komoly beiskolázási stratégiát dolgozott ki, amelynek része volt a középiskolák felkeresése, a diákok személyes meg­győzése. Elképzeléseinek sikerét igazolta, hogy a hallgatói létszám rövid idő alatt tízezer fölé nőtt. 

Rektorsága alatt – különösen az egyetem ötvenéves jubileumához kapcsolódóan – nagy figyelmet fordított az egyetem arculatának kialakítására. Sok más egyetemi jelkép mellett az ő nevéhez fűződik a veszprémi egyetemi címer létrehozása is, ekkor alakult ki a felsőoktatási intézményi ünnepségek rendje. 

A nagy múltú keszthelyi Georgikon és a Veszprémi Egyetem integrációjával létrejött új intézmény, a Pannon Egyetem első rektoraként különös gondot fordított a két intézmény hallgatói, dolgozói közötti informális kapcsolatok erősítésére is. Megvalósította remek ötletét, az intézmények közötti evezősversenyt, a Balaton Regattát. A népszerű versenyre minden évben nagy lelkesedéssel készültek a hallgatói és dolgozói versenyzők, és a partról hatalmas tömeg biztatta a csapatokat. Az erre a versenyre épített egyedi, különleges hajóosztály azóta hivatalos kategóriává vált. 

A Keszthely–Veszprém evezős­versenyek sikerének is része volt abban, hogy Gaál Zoltánt a Keszthelyi Borlovagrend tagjává választották. 

Kitűnő kapcsolatot ápolt az egyetemi hallgatókkal. A tanítványokat valódi kollégáknak tekintette, a kari, egyetemi tanácsülések előtt hosszan egyeztetett a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) képviselőivel, és csak akkor tűzött napirendre egy-egy kérdést, ha konszenzusra jutottak. Népszerűségét igazolja az a tény, hogy a HÖK egykori vezetői, tagjai minden évben felkeresték, köszöntötték a születésnapján. Ha csak tehette, ott volt a hallgatói rendezvényeken, szakesteken, egyetemi napokon. 

Remek retorikai képességekkel áldotta meg az Isten, de valószínűleg komoly munka, felkészülés előzte meg minden ünnepi beszédét. Sosem láttuk őt „papírból” beszélni, és – a hallgatóktól tudjuk – egyetemi előadásai is lenyűgözőek voltak. Nagyon sok mondata a mai napig szállóigeként kering egykori tanítványai, kollégái között. Mély nyomot hagyott mindenkiben, akivel találkozott. 

Hihetetlenül gazdag életpályáját sok kitüntetéssel jutalmazták, felsorolni is nehéz lenne mindet. Különösen büszke volt arra, hogy Nagykanizsa díszpolgára lett, megkapta a Szent-Györgyi Albert- és a Polinszky-díjat. 

Szűkebb és tágabb környezetében mindenki így hívta, ismerte: Gaál Zoli. Nem volt ez tiszteletlenség, inkább a nagy emberektől szokatlan közvetlenség, segítőkészség és derű viszonzása. Emlékét őrzi szűkebb és tágabb környezete, Veszprém városa és az egyetem.