Mókust, dolmányos varjút, galambász héját és kisrókát is gondoznak a veszprémi vadmentők

– Állni kell a sarat, már most annyi telefonhívást kapunk, mint a főszezonban. A vadmalacok, mókusok, mezei nyulak mellett megkezdődött a róka- és borzkölykök találásának az időszaka – mondta Német József, az alapítvány vezetője. Hozzátette, szerencsére önkéntesekből sincs hiány, akik vállalják a bajba jutott, de egészséges állatok gondozását. A speciális esetekben, amikor mechanikai sérülés, mérgezés vagy egyéb ok miatt a sérült állatok 24 órás ellátást igényelnek, a vadmentők gondozzák a problémás egyedeket.

Az alapítvány veszprémi székhelyén jelenleg is található mókus, dolmányos varjú, méretes galambász héja, továbbá itt gondozzák a néhány napja Vaskeresztesről érkezett kölyökrókát is.

A kis rókalányra lelkes állatbarátok találtak rá, majd azonnal hívták a vadmentőket, akik a helyszín és a körülmények leírásából arra következtettek, hogy az anya él, és éppen költöztette a kicsit, de valamilyen zavaró tényező következtében otthagyta őt. Ezért a szakemberek tanácsai alapján a megtaláló egy megfelelő helyre tette a kölyköt, hogy az anyja alkonyatkor felvehesse majd. Sajnos valószínűleg ebben az esetben – a két költöztetés között – baleset érhette az anyaállatot, mert már nem tért vissza a kölykéhez. Az állatbarát hölgy másnap délután visszament a helyszínre, és a sírása alapján megtalálta a magára maradt kis rókát, és a veszprémi klinikára szállította.

Ott a gyakorlott orvoscsapat megvizsgálta, infúziót kapott, és féregtelenítették az apróságot. A rókalány állapota kielégítő, de megmentői csak öt-tíz nap múlva nyugodhatnak meg a sorsát illetően.

A vadmentők tavaly és idén több talált kölyökrókát helyeztettek vissza a megtalálókkal a természetes környezetükbe, így anya mellett nőhettek, nőhetnek fel. Ezért továbbra is arra kérnek mindenkit, ha bajba jutott vadon élő állatot találnak, a helyszínről mindig hívjanak fel egy szakembert.

Az alapítvány egy másik különleges gondozottja az Olga névre keresztelt héja. A tojó valószínűleg mérgezés áldozata lett, és emiatt repülés közben érhette idegközponti blokk, mely koordinációvesztéssel járt. A hatalmas méretű madár, amely a galambász héják jeles példánya, egy mezős részen csapódott a földhöz nagy sebességgel. Törést nem, csak erős zúzódásokat szenvedett a szárnyán a ragadozó, valamint négy-öt faroktolla teljesen félbetört.

A madár azonnal megkapta az idegméreg ellenanyagát, az atropint, és már jól van. Viszont tollváltásig – még három hónapig – kénytelen lesz ketrecben maradni és a vadmentők gondoskodását élvezni azért, mert így nem tudna vadászni.

A termetes héja az ölyvek és sólymok mellett igencsak ritka vendégnek számít az alapítványnál, ahol nagy kitüntetésként élik meg, hogy a szabadon bocsátásáig gondozhatják a különleges ragadozó madarat.