Új információs táblákkal gazdagodott a tapolcafői tanösvény

A Tapolcafőn eredő, 21 kilométer hosszú, Pápán, Borsosgyőrön, Nagyacsádon, Nemesgörzsönyön és Marcaltőn keresztül folyó Tapolca partján egykor 33 malom állt, ebből hat volt Tapolcafőn – olvasható az információs táblán. A Forrásfői (vagy Forrásfeji) Vízimalom építésének ideje nem ismert, de a szóbeszéd szerint itt már a török időkben is őröltek gabonát. A Forrásfői Kallómalom (Giczi Malom) eredetileg kalló­malomnak épült, a 19. század második felében alakították át lisztőrlő malommá. A Tapolcafői N. Cominitz Malomról kevés az információ, 1832-ben azonban már lisztőrlő malomként tartották számon és két alulcsapott vízikerékkel volt felszerelve. Feltehetően a 19. század közepén már kallómalomként működött.

A Simaházi Malmot (Püspök Malom) a Simaháza birtokrészen, a Tapolca patak keleti részén építették fel. 1832-ben két felülcsapott vízikerékkel szerelték fel, és a győri püspökség tulajdonát képezte. Építésének ideje nem ismert, de már 1530-ban is működött. A Káptalan Kalló Malmot (Merétey Malom) a győri káptalan építtethette, de nem ismert, hogy mikor. Egyes források szerint az 1600-as években kallómalomként üzemelt. A 19. század vége felé, amikor lisztőrlő malomként működött, két alulcsapott vízikereke volt. A Döbrési Malom (Kurtovácz Malom) az 1830-as években Nemes Rába Boldizsáré volt, majd a 20. század elején ifj. Shle­singer Mór lett a tulajdonos. Tőle vette meg Kurtovácz János molnármester, majd a Kurtovácz család korszerűsíttette és átépíttette a malmot.

Az információs táblák elkészítését a Pápai Vízmű Zrt. finanszírozta.