Emlékkönyv jelent meg a magyar bauxitbányászat évszázadáról Halimbán

Idén 100 éve fedezték fel a bauxitot előbb Gánton, majd Halimbán. A szerkesztő a kötetet ismertetve elmondta, hogy egy évszázad a bányászatban rövid idő. Az aranyat, ezüstöt, rézércet ezer éve bányásszák hazánkban. Az iparág csaknem egyidős a mezőgazdasággal, hiszen a földművelés számára a szerszámok, eszközök alapanyagát a bányászat biztosította, amelynek fejlődése a felsőoktatásra is hatást gyakorolt, ugyanis 1735-ben Selmecbányán megkezdődött a bányászati felsőoktatás.

A társadalombiztosítás rendszerének alapja a bányabalesetet szenvedők és hozzátartozóik megsegítésére a XV. században saját adakozással létrehozott bányásztársláda intézménye.

A bauxit felfedezése 1920-ban Gánton Balás Jenő, Halimbán pedig Zalatnay Stürmer József nevéhez fűződik. A bauxitbányászat 1926-ban Gánton kezdődött, és az 1930-as években már évi 500 ezer tonna termeléssel a világ második bauxittermelő országa lettünk. Mosonmagyar­óváron 1934-ben timföldgyár, 1935-ben Csepelen alumíniumkohó épült.

Az alumíniumipar az 1970-es, 1980-as években már 22 ezer embert foglalkoztatott, és a családtagok, valamint a beszállítók körét is figyelembe véve mintegy 100-150 ezer ember számára biztosított megélhetési lehetőséget. A technikai fejlődésnek köszönhetően a munkavégzés egyre könnyebbé és kevésbé veszélyessé vált, de a bányászokra jellemző fegyelmezett munkavégzés, az emberi egymásrautaltságból eredő összefogás, az egymásért érzett felelősség társadalomformáló erővé vált.

Veszprém megyében a Nyirád Izamajor I–II., a Darvastó, Dültnyires és Deák-hegyi bányában, Halimba térségében a Határvölgy-Szárhegy, Félix, Nyireskut, Cseres, Malomvölgy és Halimba II., III., Halimba délnyugati bányában folyt a termelés.

A területek közül a világméretekben is élen járt az évente egymillió tonna termelési kapacitású Halimba II.

A Nyirád térségében alkalmazott aktív víznívó süllyesztés módszere világszinten is új volt, az eljárás kezdeményezője, Pohl Károly, az Aluterv vezetője 1975-ben Állami Díjban részesült.

A Minisztertanács 1989 áprilisában döntést hozott, hogy Nyirád térségében befejezik a tevékenységet. A döntés szerint 1990. június 30-ával a termelést abba kellett hagyni, és a bányák kitakarítását, valamint a vízkiemelést 1990. december 31-ig be kellett fejezni. Ki kellett dolgozni az ezzel járó gazdasági, foglalkoztatási és ökológiai problémák kezelésének tervét is.

A privatizációt követően megszűntek a bauxit és timföld szállítására vonatkozó nemzetközi szerződések, ezért a termelés lényegesen lecsökkent, majd a 2010. évi ajkai vörösiszap-katasztrófát követően megszűnt, 2013-ban bezárták az utolsó halimbai bauxitbányát.

A megemlékezésen az Imhol a föld alá megyünk bányászdal elhangzása után Szepesi Zsuzsanna Bányászhősök című versét Rosta Rebeka és Czuppon Rómeó, a Szalai Miklós Általános Iskola tanulója adta elő Rostáné Dél Tímea pedagógiai asszisztens felkészítésében. A koszorúzáson a volt Alutröszt és a Bakonyi Bauxitbányák képviseletében Varga József és Kis István, Halimba község önkormányzata nevében Kovácsné Véber Eszter polgármester és Vajai Sándor emlékezett. A bányabalesetben elhunytakra emlékezve a hozzátartozók koszorúját Szabó Jánosné Freiberger Katalin, Vajai Anikó és Vajai Erzsébet helyezte el.