Örökre elhajózott Soponyai Géza, a legendás vitorlázó és hajóépítő

Azt írták, mosolygós, nagyszívű társuktól, barátjuktól búcsúznak Szekeres László szavaival: – Soponyai Gézát, Sopit negyven éve ismerem. Akkoriban Kovács Ottóval egy garázsban szörföket gyártottak. Azóta a műhely elköltözött és alaposan kinőtte magát. A húszkilós deszkák helyét átvették a többtonnás hajók. Az első, ami a Nautic Boatnál készült, az egy kétárbócosnak induló, achterkajütös Sudár volt. Hát nem lett nagy durranás, de az építés közben Géza rengeteget tanult a hajókról, és ezen kezdett vitorlázni. Majd következett az ötvenes cirkáló. Ez viszont sikeres volt, sorra épültek a hajók, az osztály fejlődött, egyre jobb darabok kerültek ki a műhelyből. Lassan, de egyre biztosabban kialakult a Nauticról a mai kép. Sportos túrahajókat építenek, egyre jobb kivitelben. Nevezhetjük ezeket túraverseny vagy versenytúra hajóknak. A történet a kilencvenes évek óta egyre szebben alakul. Sorban épülnek az új, modern tervezésű, versenyképes típusok.

Az évek során a Nautic Boat komoly nevet szerzett magának, ismert márkanév lett. Sopi közben kitalálta, majd egy idő után szinte mániájává vált, hogy esélyes hajót épít a Kékszalagra. Persze győzni szeretett volna, de az elsődleges motivációja inkább az volt, hogy a saját hajójával a topon lehessen. Ez utóbbi sikerült, de abszolútban győzni nem tudott. Aki azt gondolja, hogy ennyi kísérlet után feladta, az soha nem beszélgetett erről két percnél többet a Sopival. Ő sohasem adta fel. Mint ahogy eddig semmi mást sem.

Mindent megnyert már, ami itthon a vitorlázásban lehetséges, többször volt magyar bajnok, győzött a Balaton Maratonon, nyert TBS Nagydíjat – hogy csak a legfontosabbakat említsem –, a Kékszalaggal adós maradt magának. Ritka figura volt, mindig vidám, fülig ért a szája. Vajon hogy csinálta a mai világban? Jó volt vele beszélgetni. Sohasem a gondjaival traktálta az embert, mindig a terveiről beszélt. És közben úgy csillogott a szeme, mint nekünk, amikor mi, a többiek „álltunk egész népünkkel fa mögött”, mert még indiánok voltunk.

Ha ma egy nagyvállalatnál tréninget tartanék, akkor nem lenne más dolgom, mint Gézát meghívni, hogy bármiről beszéljen tíz percet. Mindenki azonnal megértené, mitől lesz valaki sikeres, hogyan kell csapatban dolgozni, értékesíteni, motiválni, céget építeni és eredményessé tenni akár egy multinacionális vállalatot. De nem csak ezért szeretjük. Hogy pontosan ki és miért, azt lehetetlen megfogalmazni. Száz vitorlázóból nyolcvan barátjának nevezte Sopit.

Aki nem, az valami furcsa véletlen miatt nem ismerte. Az utolsó, élete legnehezebb versenyén azonban vereséget szenvedett, a betegség győzött. Hetven évet élt. Igazán nagyszerű, boldog, sikeres éveket! Nyugodj békében! Köszönjük, hogy velünk voltál! – áll a bejegyzésben. 

Soponyai Gézával utoljára Balatonfüreden, a sportcsarnokban, február 23-án a sportgálán találkoztunk. A rá jellemző nagy mosollyal, örömmel vette át a díjat Bóka István polgármestertől. A vitorlázó és hajóépítő legenda természetesen a vitorlázók, illetve a BYC asztalánál ült az esten.