Veszprém megyében is sikeres felzárkóztató program

A projekt tartalmaz intézményfejlesztést infrastruktúra-fejlesztéssel, pedagógus-továbbképzéseket, s hangsúlyos rész a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók „megmentése”. Nyolc intézményben háromszáz diákról van szó. A program projektmenedzsere Lantos Andrea.

Lantos Andreától megtudjuk, hogy jól haladnak vállalásaikkal, amelyeket a tagintézmények – ismerve körülményeiket, lehetőségeiket – maguk határoztak meg, így alakult ki egy igen sokszínű tevékenység, amin mindenki szívesen dolgozott, dolgozik. Ez azt jelenti, hogy a projekten belül minden intézmény megújítja tevékenységét, szabályzatait, egyrészt, hogy megfeleljenek a Szakképzés 4.0 stratégia kívánalmainak, másrészt azért, hogy olyan új tevékenységeket honosíthassanak meg az iskolákban, amelyekkel elérhető a kívánt cél, a lemorzsolódás mérséklése. Csatlakozva az Európai Unió határozatához, Magyarországon is 10 százalék alá kell csökkenteni záros határidőn belül a szakképzésben mért lemorzsolódási arányt. Ezért készült minden VSZC tagintézményben cselekvési terv, majd azokból centrumszinten egy közös terv.

A nyolc tagintézményben 25 tanulócsoportot hoztak létre 300 tanulóval, akikkel a tanítási órák után alapkompetencia-fejlesztés zajlik iskolákon belül. Ez többletterhet jelent a diákoknak, pluszmunkát a pedagógusoknak, akik ezt önként vállalták. Az anyanyelvi, a matematikai és a digitális kompetencia fejlesztése volt a cél, és az első teljes év tapasztalatai kedvezőek: a pedagógusoknak a heti egy-két különórán több idejük jutott egy-egy diákra, tehát a munkájuk hatékonyabb lehetett.

Jól működik az iskolák közötti tudásmegosztás: közösen folyik az ötletelés, az egyikben sikeresen alkalmazott módszert kipróbálják mások is, és ami a legfontosabb: mindenhol jó diákközösségek alakultak ki, a gyerekek elkezdtek segíteni egymásnak. Ez a legnagyobb eredmény, hiszen sehol sem az a cél, hogy erőszakkal tartsanak az iskolában egy tanulót, aki nem érzi ott jól magát, hanem munkájában, közösségében kell sikerélményhez juttatni; ez már másoknak is sikerült.

A projektmenedzser azt is hangsúlyozta, hogy az uniós projekt előtt is színes programok jellemezték a VSZC iskoláit, ezek száma most bővült (sportfoglalkozásokkal, egészségnapokkal, drámapedagógiával, színház-, mozilátogatással, az Öveges és az Ipari iskolában még egy-egy nyári tábor is belefért). Maga a közösségépítés nyitott, a fejlesztőcsoportok tagjain kívül az vesz részt rajta, aki csak szeretne.

A VSZC Közgazdasági és Közigazgatási Szakgimnáziumában a projekt iskolai koordinátora Kele-Mayer Erzsébet. Arról beszélt, hogy az intézményben a lemorzsolódási arány mindössze 2,78 százalék. A projektben 44 „veszélyeztetett” diák vesz részt, velük tizenegy pedagógus foglalkozik magyar nyelvi és kommunikációs, matematikai, valamint digitális kompetenciafejlesztéssel, ami kiegészül a szakmai tantárgyi kompetencia fejlesztésével. A tapasztalatok itt is jók, annyira, hogy azok is követik társaikat, akiknek elvileg nem lenne szükségük külön fejlesztésre.

A magyarázat a szervezett pluszfoglalkozásokban rejlik; többek között már volt három szakmai kirándulás, és a tervezett háromból egy előadás az iskolai könyvtárban. Elsőként a Continental cégcsoport veszprémi gyárának vezérigazgatója állt a gyerekek elé. Pápai Tamás saját életéről mesélt lazán, humorosan, úgy ültetve el a tanulságokat, hogy a közönség ezer százalékig biztos lehetett benne: velük van a vendég. Akadt, aki megjegyezte: – Estig is elhallgattam volna.

Mi is volt az, ami ennyire megfogta a diákokat? Kiderült, hogy az előadó is „emberből” van, akinek igen sok lehetősége adódott alkalmazkodni, a közösségbe illeszkedni. Ő is bizonyíték arra, hogy a jótanulóság nem kizárólagos előfeltétele a boldog életnek, mint ahogyan egy rosszabb tanulót sem várnak majd harsonával a kívánt munkahelyen. Később, már mérnöki diplomával technikusként kezdett három műszakos munkarendben. Amikor mindenki menedzser akar lenni, érdemesebb arra gyúrni, hogy megtaláljuk a munkát, a feladatot, ami örömet okoz. Meg kell becsülni a munkatársakat, a kétkezi munkát, az öreg szakikat, akiktől ma is sokat lehet tanulni.

Pápai Tamás 25 éve dolgozik a Continental csoport veszprémi gyáránál, ahol végigjárta a ranglétrát, és amikor rájött, hogy mit szeret tenni és tanulni, mellékesen diplomahalmozó is lett. Hallottunk ismertetőt a gyárról, olyan gazdasági kérdésekről, mint az önvezető autók elterjedésének esélyei, hogy lehet-e jövője az elektromos autónak, ami az energia előállításának költségei miatt drágább és szennyezőbb is, mint a benzinüzemű. Érdekesek a háttérösszefüggések. Az óra tanulsága így szólt: becsüljük meg azt, ami van, fontos döntést csak megfontolt gondolkodás után hozzunk, és munkaalapú sikerre törekedjünk!