Keresztet állított a közösség a Pusztatemplom helyére

Az ünnepség köszöntőjében Hofferné Hanich Erika, a helyi egyházközség vezetőségi tagja történelmi áttekintést adott a hányatott vidék múltjáról. Esztergár nevét írásos formában először 1270-ben V. László király adományozólevele említi. Első lakói szlávok lehettek. A stugár több szláv nyelvben famegmunkálással foglalkozó személyt jelöl. Az ősi templom alapjainak maradványa pár éve még látható volt, a terület régészeti feltárása várat magára. A település 1401-ben került az Ányos família birtokába, 1593-ban a török csapatok felégették, a falu elnéptelenedett, majd 1748–51 között német ajkúak betelepítésével újjáéledt. Később az Ányos-birtok a Purgly család tulajdonába került. A nagy jelző azért került az Esztergár elé, hogy megkülönböztessék Kisesztergártól, a mai Kardosréttől.

Csaba Ferenc volt polgármester kiemelte, a keresztállítás a már elhunyt Haász János szívügye volt, és köszönetet mondott Fuchs Tibor helyi plébánosnak az ügy támogatásáért. Szelthofferné Németh Ilona polgármester megköszönte mindazok munkáját, akik hozzájárultak az emlékhely elkészítéséhez, külön kiemelve Lémann Jánost, aki a kőművesmunkát, Bándics Ferencet, aki a feszület készítését végezte. Az emlékművet Fuchs Tibor és a helyi születésű Áment Lukács bencés szerzetes, orgonaművész leplezte le, majd a települési, a német nemzetiségi önkormányzat, az egyházközség képviselői és Haász János nővére, Klausz Gyuláné koszorúztak. Lukács atya megszentelte az emlékhelyet, majd ünnepi prédikációjában ennek szimbolikájáról fogalmazott meg üzenetértékű gondolatokat, hangsúlyozva, Krisztus szent keresztje nélkül nincs feltámadás.

A lélekemelő ünnepség zárásaként a résztvevők közösen elénekelték a Boldogasszony anyánk ősi katolikus himnuszt, majd az önkormányzat és az egyházközség jóvoltából az avatás szeretetvendégséggel zárult.