A csodatévő Mária-szobor miatt népszerű a sümegi zarándokhely

A Sümegi Csodatévő Szűzanya-emlékév első eseményén Barsi Balázs OFM ferences szerzetes, hitszónok, teológiai tanár részletesen beszámolt több olyan csodáról is, amely a kegytemplom Mária-szobrához kötődik.

– Az első csoda 1699. február hatodikán történt. Vilhelm Krisztián Ferdinánd nemes­ember felesége, Mária Zsófia rákban szenvedett, nem tudott lábra állni. Ahogy akkor írták, elsorvadtak az idegei. Az orvosok azt mondták, csak az Isten segíthet rajta. Álmában egy Mária-szobrot látott, akkor még nem tudta, de a sümegi kegytemplom akkori bal oldali, Szent István oltáránál. Többször álmodott még róla, több útmutatást is kapott, hogy merre keresse a szobrot. Így jutott el Magyarországra. Kereste Győrben, Pápán, majd az utolsó álmot követve jött Sümegre, az azt ígérte neki, hogy itt találja meg a gyógyulást. Február elején itt látta meg az álmából már ismert szobrot. Misét szolgáltatott a gyógyulásáért, gyónt, áldozott, még további három misén részt vett. Hosszas imában kérte a gyógyulást. Így imádkozott: anyaságodnak méltóságáért gyó­gyíts meg engem. Február hatodikán megérintette a szobrot és imádság közben szemmel láthatóan gyógyult. Egy napon belül lábra állt. Sírva mondta, hogy én uram, Istenem, nem érettem, hanem tenned magadért, a te áldott szent anyádért és a szegényekért gyógyítottál meg. Legyen áldott ezért örökké a te szent neved – mondta Balázs atya, és felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy bár az emberek gyakran átsiklanak egyes szövegeken, de itt figyeljenek minden ragra.

– Amikor azt mondja, hogy ten­magadért, édesanyádért, sze­gényekért, akkor úgy érti, hogy abból a célból. Ugyanis olyan mély hite volt, hogy azt mondta, az Isten és aki által a világra jött, annak dicsőségére legyen a gyógyulása. Valamint azért, hogy gazdag emberként tovább segíthesse a szegényeket – mondta az atya.

Hozzátette, hogy a fenti csodát több forrás említi. Kiss Fábián ferences házfőnök 1703-ban rögzítette Széchenyi Pál püspök jóváhagyásával, míg Bíró Márton sümegi püspök az első leírásra hivatkozva, de már bővebben írt róla. Kósa Jenő ferences történész szintén írt róla 1770-ben. Kocsis Ödön pedig 1940-ben írt a csodáról, de kibővítette írását a história domussal, a kolostor történetével, amelyet ma mi is írunk. Például pár éve azt is beleírtuk, hogy az Alföldről jött egy házaspár hozzánk egy kislánnyal és két kisfiúval, ikrekkel. Itt, a templomban imádkoztak, szerették volna megérinteni Mária szobrát, csakis ezért utaztak olyan messziről Sümegre. Hiszen tízéves házasságuk alatt nem született gyermekük, az orvosok szerint ez biológiailag lehetetlen volt. Amikor elhatározták, hogy örökbe fogadnak egy kislányt, az egyikük édesanyja akkor tudta meg, hogy miért nincs unokája. Azt mondta a nagymama, hogy jöjjenek Sümegre, kérjék a szűzanya segítségét. Eljöttek, és kilenc hónap múlva megszülettek az ikrek. Aztán eljöttek újra, már a gyermekekkel köszönetet mondani. Mondhatják erre sokan, hogy véletlen, de ennek a szülőpárnak nem az volt – mondta Balázs atya.

Vallja, sokan kérik tőle, hogy valaki gyógyulásáért imádkozzon. Ő azonban soha nem a testi gyógyulásért imádkozik. Mindig azt kéri: uram, add meg neki a lelki és a testi gyógyulást, adj neki hitet. Az atya előadása során szólt még a csodákhoz való hozzáállás különböző módjairól. Arról, hogy a nem hívők, a közömbösek és a hívők miként viszonyulnak a csodákhoz. Előadásán Kercza Csaba Asztrik atya fúvós hangszereken játszott.