Gadácsi Júlia mérnökhallgató az irodai munka helyett az erdőt választotta

Október 2-8-ig rendezik meg országszerte XXI. alkalommal az Erdők hetét, melynek keretében ismeretterjesztő előadások, bemutatók, vezetett túrák várják a látogatókat. Az egyhetes rendezvénysorozat alatt a laikus természetjárók is rengeteg információt szerezhetnek erdeink élővilágainak komplexitásáról, ám annak teljes megismerése komoly szaktudást, tapasztalatokat igényel. A XXI. Erdők hete kapcsán egy leendő erdőmérnökkel, Gadácsi Júliával beszélgettünk egyebek mellett arról, miért választja egy mai fiatal az erdők fenntartását pályaként.

- Mária Terézia az erdő-törvényben kötelezővé tette, hogy tízezer hektáronként kell hogy legyen egy felsőfokúan képzett erdészeti szakember, ezért megnőtt az igény a szakmabeliekre, így 1808-ban Selmecbányán már önálló erdészképzés folyt. Trianon után aztán az intézménynek költöznie kellett, akkor fogadott be minket Sopron – meséli Gadácsi Júlia, aki minden részletére kiterjedően ismeri az erdőmérnökképzés történetét. Kiemeli, a Soproni Egyetem hallgatói a mai napig erősen ragaszkodnak a diákhagyományokkal megerősített selmeci szellemiséghez.

- Ez egy kicsi egyetem, mindenki ismer mindenkit – meséli Júlia, aki bevallja, sokáig nem volt benne biztos, hogy az erdőmérnöki képzést válassza-e. – Mindig is reálos, matekos-fizikás beállítottságú voltam, tehát mindenképpen mérnöki pályát szerettem volna, de nem olyan szakmát, ami a folyamatos irodában ücsörgésről szól. Valószínűleg közrejátszott a dolgokban az is, hogy én nem voltam ovis, akkoriban még volt egy ilyen opció, hogy ha meg tudják oldani a szülők a felügyeletet, akkor otthon maradhat velük a gyerek. Én akkor apával jártam mindenfelé, aki erdésztechnikumot végzett. Ha ő ment az erdőre, mentem vele, és láttam, mit csinál – emlékszik vissza Júlia, aki így már korán megszerette az erdők világát. Mint mondja, egy erdőmérnök klasszikus feladatai közé tartozhat a fahasználat, ahova a kitermelés is tartozik, az erdőtervezés, ahol az újratelepítésekkel is foglalkoznak, illetve a nevelés-művelés, amikor a meglévő állományokból „nevelnek erdőt”, amit majd kitermelnek.

- Igazából ez a három nagy ágazata van az erdészetnek. Negyedikként szokták emlegetni a vadgazdálkodást, de az engem annyira nem érint, nem vadászom – vallja Júlia. Mint mondja, a teljes karon összesen négy lány tanul erdőmérnöknek, ám úgy veszi észre, ez nem jelent hátrányt a szakmában.

- Egész jó arányokról beszélhetünk elhelyezkedésileg. Pályakezdőként én majd olyan részét választanám a szakmának, ahol a tanultak mellett azt is tudom érvé- nyesíteni, hogy jól bánok az emberekkel és jó szervezői készségeim vannak. Erdőmérnökként lehetőségünk van arra is, hogy nemzeti parknál vagy erdei iskolában helyezkedjünk el, ami jó lehetőség lehet, mivel mindenképpen olyan helyet keresek, ahol emberekkel is van kapcsolatom.

Mind Júlia, mind édesapja, Gadácsi Attila erdész úgy tapasztalja, az a gondolat él a köztudatban, hogy ha valaki kivágat egy erdőt, abból kizárólag tűzifa lesz, ám kevesen tudják, hogy abból készül a bútorfa, papírfa, ipari fa, épületfa is.

- Sokszor mondják úgy, hogy bölcsőtől a koporsóig – teszi hozzá Gadácsi Attila, aki kiemeli, az erdőgazdálkodásnak nem az a célja, hogy nagy mennyiségű tüzelőt állítson elő. – Persze erre is szükségük van a felhasználóknak, de az lenne a cél, hogy egy értékesebb faanyagot is elő tudjunk teremteni, ami bútornak, gerendának, parkettának, hajóépítéshez is megfelel, s amit nyilván magasabb áron lehet értékesíteni. Ez is egy gazdálkodás, s az ember a legnagyobb értéket szeretné a rábízott erdő-vagyonból előállítani.

Gadácsi Júlia az idei tanév elején Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjban (a korábbi köztársasági ösztöndíj), valamint Roller Kálmán-ösztöndíjban részesült jó tanulmányi átlagai és a selmecbányai diák-hagyományok fenntartása érdekében végzett közösségi, szervezői munkája eredményeként.