Nagyon rosszul is végződhetett volna az éjszakai csónakázás

– Éjfélkor riasztott minket a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság, hogy a Balatonlelle előtti vízterületen egy felfújható csónakkal sodródik befelé egy pár, nem tudnak kijutni a partra. Mentésirányítási központunk vezetője a rendőrségtől kapott telefonszámon felhívta a bajbajutottakat. Megkérte őket, hogy töltsék le a BalatonHelp alkalmazást és azzal küldjenek egy segélykérést. Az alkalmazás ugyanis elküldi a GPS-koordinátáikat mentésirányítási központunkba, ami nappal is jelentősen felgyorsítja a mentést, nemhogy éjszaka.

A vaksötétben megkeresni valakit több száz méterre a parttól rettentő nehéz Alfa nevű sürgősségi mentőhajónk személyzete azonnal kiugrott az ágyból (nappal 1 percen belül, éjszaka 15 percen belül kell a sürgősségi mentőhajónak indulnia riasztáskor).

A GPS-koordináták által megjelölt helyen nem találtuk a bajbajutottakat, addigra elsodródtak. Semmilyen fényjelzést nem használtak, és nem is kiabáltak, amikor hallották vagy látták a kék villogóval érkező hajónkat. (Ilyenkor többször leállítjuk a motort, hogy halljuk a kiabálást.) Mivel a strandeszközben nem volt semmilyen fém alkatrész, a radaron sem látszottak. Ezért felhívtuk őket, hogy nyomják meg még egyszer a BalatonHelpet, ekkor megláttuk a telefonjuk fényét, így találtuk meg őket.

Egy nagyon vékony falú (strandbutikokban kapható) felfújható csónakban voltak 7-800 méterre a parttól, és semmilyen mentőeszköz nem volt náluk. Világítás sem volt a strandeszközön, ami rendkívül veszélyes sötétben, hiszen hajók közlekednek éjszaka a tavon. Egyetlen evezőt vittek magukkal, ami eltört, és a szél a Balaton közepe felé sodorta őket.

Ha kilyukad a csónak, vagy beborulnak (nem kellenek ehhez nagy hullámok, pláne, hogy alkoholfogyasztásra utaló jeleket is találtunk a csónakban), több száz métert kellett volna kiúszniuk szembeszélben, teljes sötétségben, némi alkohollal a vérükben a partig – erre nagyon jó úszók sem biztos, hogy képesek – közölte a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata.

– Éjfélkor riasztott minket a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság, hogy a Balatonlelle előtti vízterületen egy felfújható csónakkal sodródik befelé egy pár, nem tudnak kijutni a partra. Mentésirányítási központunk vezetője a rendőrségtől kapott telefonszámon felhívta a bajbajutottakat. Megkérte őket, hogy töltsék le a BalatonHelp alkalmazást és azzal küldjenek egy segélykérést. Az alkalmazás ugyanis elküldi a GPS-koordinátáikat mentésirányítási központunkba, ami nappal is jelentősen felgyorsítja a mentést, nemhogy éjszaka.

A vaksötétben megkeresni valakit több száz méterre a parttól rettentő nehéz Alfa nevű sürgősségi mentőhajónk személyzete azonnal kiugrott az ágyból (nappal 1 percen belül, éjszaka 15 percen belül kell a sürgősségi mentőhajónak indulnia riasztáskor).

A GPS-koordináták által megjelölt helyen nem találtuk a bajbajutottakat, addigra elsodródtak. Semmilyen fényjelzést nem használtak, és nem is kiabáltak, amikor hallották vagy látták a kék villogóval érkező hajónkat. (Ilyenkor többször leállítjuk a motort, hogy halljuk a kiabálást.) Mivel a strandeszközben nem volt semmilyen fém alkatrész, a radaron sem látszottak. Ezért felhívtuk őket, hogy nyomják meg még egyszer a BalatonHelpet, ekkor megláttuk a telefonjuk fényét, így találtuk meg őket.

Egy nagyon vékony falú (strandbutikokban kapható) felfújható csónakban voltak 7-800 méterre a parttól, és semmilyen mentőeszköz nem volt náluk. Világítás sem volt a strandeszközön, ami rendkívül veszélyes sötétben, hiszen hajók közlekednek éjszaka a tavon.

Egyetlen evezőt vittek magukkal, ami eltört, és a szél a Balaton közepe felé sodorta őket.

Ha kilyukad a csónak, vagy beborulnak (nem kellenek ehhez nagy hullámok, pláne, hogy alkoholfogyasztásra utaló jeleket is találtunk a csónakban), több száz métert kellett volna kiúszniuk szembeszélben, teljes sötétségben, némi alkohollal a vérükben a partig – erre nagyon jó úszók sem biztos, hogy képesek – közölte a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata.