Idén is elmaradt a balatoni nádaratás

Két év, illetve egy év felfüggesztett börtönre, valamint pénzbüntetésre ítélte a Veszprémi Járásbíróság azt a két férfit, aki Balatonakalin, a volt kemping területén 150 méter hosszan és 8–12 méter szélességben üdülőpark építése miatt letarolta a kiemelten védett nádast. Amelyre egyre jobban kellene vigyáznunk. 

Miközben fogy és romlik a tavon a nádasok minősége, a Balatonon évtizedek óta nem folyik nádgazdálkodás – mondja Pomogyi Piroska hidrobiológus. A rendszerváltoztatás környékén a hazai ipart szétverték, ennek áldozatául esett a nádgazdálkodás is, ami, hasonlóan az erdőgazdálkodáshoz, húsz-harminc éves folyamat. Megsínyli a szünetet. Az újrakezdésre most már sok pénzt kellene költeni, és ez nem teszi vonzó vállalkozássá. A magyar nád kelendő volt Nyugat-Európában, ám a kényszerpihenő miatt elveszítette a piacait, és a résbe a törökök és a kínaiak rögtön betették a lábukat. 

Nem véletlen tehát, hogy évek óta nincs elég vállalkozó, aki elvégezné a télen esedékes nádaratást. Márpedig, ha a nádat nem vágják rendszeresen, akkor elgyékényesedik, leromlik, megszűnik a gazdasági értéke. Ebben a tekintetben ugyanis kultúrnövény, folyamatos ápolást igényel, ami maga a rendszeres aratás – magyarázza a kutató, a balatoni nádasok elismert hazai szakembere. Az egyidejű nádas a legjobban hasznosítható, a háromidejű már gyenge, a többi idejűt az építőipar nem tudja használni, legfeljebb biomasszának jó. Míg 2008-ban még 400 hektárról tudtak aratni, 2020-ban már csak 100 hektár iparban hasznosítható nád maradt a Balatonban. Nádvágás nélkül elburjánzik a gyékény, ami még a vízminőség megóvása szempontjából is kedvezőtlenebb, mint a nád. 

A kutató állításával összhangban állnak a Balaton kezelőjétől, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségétől kapott adatok is. A 2021–22-es szezonban a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal egyeztetve 20,1 hektárra adtak ki magánszemélyeknek, egyesületeknek nádvágási, mederkezelői engedélyt. Egy vállalkozó Szigliget keleti és nyugati oldalán 17, egy másik Balatonedericsnél 5 és fél hektáron végzett haszonvágást. Vízminőség-védelmi nádaratásra az igazgatóság 28,3 hektárt hirdetett meg, de csupán egyetlen vállalkozó pályázott 4 és fél hektárra, miközben az 1200 hektárnyi nádasból a vízügyi igazgatóság szerint évente 250–300, Pomogyi Piroska szerint inkább 300–400 hektár aratása lenne indokolt. A töredezett, rosszabb minőségű, öreg nád vágására a nádasállomány feljavításához, azt követően pedig megfelelő állapotban tartásához lenne szükség.

A nádaratás szezonja minden év december elejétől február közepéig tart. Ideális esetben egy-egy területen minden harmadik évben kellene aratni, így az háromévente megújulna. A Balatonon is használt gépeket a jégről történő nádaratásra tervezték, ehhez tíz centiméter vastag összefüggő jégrétegre lenne szükség, akkor nem taposnák le a növény tövét. Kisvízben, iszapos talajon is tudnak vágni, de akkor is nagy a taposási kár. Pomogyi Piroska azt mondja, létezik olyan technológia, amellyel az aratás vastag jégfelület nélkül is megoldható lenne.

A nád nem szereti a magas vízállást, sem a feszített víztükröt, szereti viszont a természeteshez hasonló vízszintingadozást, amelyben a Balatonnak már a Sió-csatorna 1863-as megnyitása óta nem nagyon van része. A tavalyi aszályos, alacsony vízállást hozó nyár kimondottan segítette a nádasok terjedését, megújulását. A sétálók és a horgászok számára azonban a nádas inkább ellenség, mint barát. Eltakarja előlük a vizet. Közben azt látják, hogy közvetlenül a part mellett egyre több a néhány négyzetméter alapterületű kis nádas, amelyik hamar lehangoló, bűzös szemétteleppé válik. Pomogyi Piroska azt mondja: ha nem épülnének parti beton védművek, mólók és lakóparkok, nem keletkeznének ilyen telepek. A tó hullámzása ki tudná dobni a szemetet. A kis parti nádasok azért alakulnak ki, mert a terület feltöltődik, iszapolódik, és a növények – a nád vagy a hínár – megtelepszenek a sekély vízben. Vagyis ezek megjelenése egyértelműen annak a jele, hogy azon a részen megszűnt a vízmozgás, mert az ember belenyúlt a természetbe.

Lehet-e összefüggés az elmaradt nádvágás és az egyre gyakoribb és nagyobb algásodás között, hiszen az elpusztult öreg nád is szerves anyag? Természetvédelmi szakértők, biológusok között sincs egyetértés, mi okozza az algavirágzásnak nevezett jelenséget, kapjuk a választ a vízügyi igazgatóságtól. Az egyik ok bizonyosan a tavat érő tápanyagterhelés. Ebből a szempontból is fontos lenne a rendszeres nádaratás, mivel az egészséges, erős, jó minőségű nádasöv szűrni tudja a parti zóna felől érkező, antropogén eredetű terhelést. A nádas megléte és megfelelő minősége azonban önmagában nem tudja megakadályozni az algavirágzást.

Pomogyi Piroska szerint nem az elöregedett nád, hanem a horgászok által a tóba behordott tápanyag tesz sokat az algásodásért, amelyik így a Balatont jó horgásztóvá teszi. Csakhogy horgásztóban nem szoktunk fürdeni. A száraz nád nem rohad el, nincs is benne már tápanyag, csak cellulóz, abból lesz hosszú idők során a tőzeg, majd a feketeszén. A kutató nem először mondja el: ha nem vigyázunk jobban a Balatonra, akkor 100–150 év múlva már nem is lesz mire. Ha viszont teljesen körbebetonozzuk, már csak harminc-negyven éve van.