Laposa Zsófi: „Ajándék az élettől a vulkánok között élni, dolgozni”

A csinos, fiatal szakemberrel akkor beszélgettünk, amikor könnyed, gyümölcsös, a badacsonyi furmint és szürkebarát felhasználásával – a hazai borászatok közül egyedülálló módon – tartályos technológiával készült pezsgővel rukkoltak elő, amelyet a premieren egyszerre kínálták az ország meghatározó vendéglőiben, szállodáiban. A borásznő mindezt olasz földön, hosszú időn át tanulta, majd a badacsonyi pincészetben készítette el a Balaton-felvidék vulkanikus italát. Laposa Zsófi úgy fogalmaz, ezzel nemcsak egy kitűnő pezsgő született, hanem azt is várják tőle, hogy tovább élénkülhet Badacsony, a Balaton-felvidék, illetve a tó idegenforgalma, ahol mind meghatározóbb a kitűnő minőségű gasztronómia.

- Szüleink példáját szem előtt tartva testvéreimmel, Bencével, aki a birtok ügyvezetője, valamint a kereskedelemért felelős Lilla nővéremmel keményen dolgozunk azon, hogy védjük és rekultiváljuk a helyi ültetvényeket – mutat körbe a páratlan környezetben Laposa Zsófi a badacsonyi borteraszon. Eltökéltek abban is, hogy hírét vigyék a világban a különleges adottságú Badacsonyi borvidéknek, és bizonyítsák, van helye a fiataloknak vidéken, illetve van dolguk a magyar borászatokban.

Minden 1978-ban kezdődött a Balaton-felvidéken, egy vonaton, amelyen a szüleik találkoztak. Nem sokkal később, még ugyanabban az évben házasságot kötöttek az ikonikus Hableány épületében, amely ma a birtok központja. Így kötött életre szóló „szövetséget” a budapesti kádár Laposa család és a badacsonyi szőlőműves Barabás család. A szülők nászajándékba egy kis présházat kaptak a Balaton-felvidéken.

- A borászat már a ’90-es évek elejétől bővülni kezdett. Édesapánk remek érzékkel választotta ki a legjobb területeket a Badacsonyi borvidéken: Badacsonyban, a Csobáncon és a Köves-hegyen, ahol azóta is a legnagyobb parcelláik húzódnak, és ezek képezik ma is a birtok gerincét, amely mára 30 hektárosra nőtt – avat be a család múltjába Zsófi.

A három testvér számára egy percig nem volt kérdés, hogy hol dolgozzanak, a visszavonult szülőktől átvették a gyeplőt, mindhárman imádják a vidéki életet, Badacsonyt, a borvidéket, és élethivatásuknak tekintik mindennapi munkájukat.

A pezsgőkészítés iránti vágy már régóta megvolt a családban, hiszen mindenki nagyon kedveli fogyasztóként ezt a stílust, a megvalósítás azonban az új üzem tervezésekor indult. A tartályos pezsgőkészítéshez külön technológia és komoly szaktudás kell, így Zsófi számára is nagy szakmai kihívást jelentett. Folyamatosan figyelni kell a fizikai folyamatokat, és nem veszélytelen a nyomás alatt történő eljárás sem, így a precizitás, pontosság, óvatosság alapvető munka közben. Természetesen nemcsak a technológia fontos, hanem a végeredmény is, hiszen ezzel az eljárással intenzívebb illatú, gyümölcsösebb, könnyedebb pezsgők születnek. Összehasonlításképpen olyan, mint egy reduktív fehérbor és egy fahordóban érlelt, testesebb fehérbor különbsége, ugyanis ekkora az eltérés a tartályos és a palackos erjesztésű pezsgő között is. A palackos eljárásnál az élesztős, kenyeres jelleg mutatkozik meg, míg esetükben a virágos, gyümölcsös íz és illat, ami nagyon szép harmóniában áll egymással.

- Külön érdekes feladatot jelentett az olasz és a magyar technológia összecsiszolása, ami egy világlátott, tapasztalt szaktanácsadó segítségével történt – veti közbe Zsófi. Luca Antiga soha nem erőltette azt, hogy olasz mintára valósítsák meg Badacsonyban az eljárást, hanem a saját, helyi dolgokra felfűzve, egyedi terméket készítettek, itteni fajtákból. Így született meg a magyar pezsgő, mely helyi szőlőkből származik, amelyeknek enyhén sós íze csak az itteni vulkánokra, a Badacsonyra és a környező tanúhegyekre jellemző. A fiatal borász-mérnök számára nagy feladatot jelentett, hogy itthon nem tudott segítséget kérni, mert ilyen jellegű munkát borászatoknál még nem végeztek, így az utat ő taposta ki. Úgy fogalmaz, kemény volt, de a végeredmény mindenért kárpótolja.

- Miért volt vonzó járni az olasz lankákat? – dől hátra a páratlan balatoni panorámában Zsófi, majd így folytatja: kedveli az olasz mentalitást, a vidámságot, a merészséget, az újítási képességet. Sokat lehet tanulni tőlük, és a fiatal nő készen állt, hogy az ott megszerzett tudást itthon alkalmazza. Olasz földön szerinte az egyik legszebb borvidék északkeleten van, ahol a könnyed prosecco is készül.

Laposa Zsófi nem árul el titkot azzal, hogy ha választhatna újra, akkor is ismét borásznak menne, mert hivatásában mindent megtalál, ami neki vonzó, így a fizikai és a szellemi munkát, a mérnöki feladatot. Mindezt pedig a természetben végezheti az ember: gyönyörű ültetvényeken, a forró napon, vagy a párás őszben, gyakran sárban, és különleges illatú pincékben. Munkája sosem unalmas, mindig történik valami váratlan dolog, kihívás, ha keresne, sem tudna magának testhezállóbb feladatot választani.

A Balatonnál a szőlészet-borászat jelenlegi helyzetét nem látja túlzottan kedvezőnek, mert azt tapasztalata, hogy az ágazatnak nem kedvezett a járványhelyzet. Úgy látja, még lejjebb mehet a szőlő ára, így még többen elhanyagolhatják az ültetvényeket, és az ingatlanlobbival szemben ezt a versenyt nehezen lehetne megnyerni.

- Édesapám arra tette fel az életét, hogy a szőlőültetvényeket védje, amit mi is teszünk. Ez egy nagyon nehéz küzdelem – vallja. Nagy területet rekultiváltak, olyan területet is, ahol hetven éve még szőlő volt, és az akácerdőre már felnőtt az öreg szőlő, az oszlopokat pedig benőtte a gaz. Így erdőirtással kezdték a munkát, aztán visszatelepítették a fiatal fajtát, ami irdatlan munka volt. Évtizedekkel ezelőtti szokás szerint a gazdák lehúzódtak a tanúhegyek „szoknyáira”, mert ott lehetett gazdaságosan nagy mennyiséget termelni. A legtöbb gazda ma is ezeket a területeket használja, ami annak előtte szántó volt. Laposáék kitartó módon a legszebb és a legnehezebb területeken dolgoznak, a szőlőművelésnek hatalmas költsége van, amit nem igazán tudnak érvényesíteni a boraikban, de nekik fontos, hogy megőrizzék ezeket az ültetvényeket a következő generáció számára is.

- Úgy gondolom, az emberek azért jönnek ide, hogy kitűnő balatoni bort igyanak – összegez a borász, akinek családja harminc hektáron 13 fajta szőlőt nevel, amelyből olaszrizling a legtöbb. Zsófi beszél a nőknek az ágazatban betöltött szerepéről, helyéről is, amiről kifejti, noha nehezebb érvényesülni, de egyre nagyobb teret kapnak a nők a borászatokban, ami elsősorban a mind korszerűbb technológiák miatt történik. Így tehát kinyílt a tér a nők számára ezen a területen is. Az is előny lehet egy borásznőnek, hogy még inkább kidomboríthatja a finomságot munkája közben, ami például egy borkóstolásnál nagyon kedvező lehet, hiszen a borász legnagyobb „fegyvere” a pohara.

- A sikerhez alapvetően kreativitás, alkotás, logisztikai, szervezési és vezetési képességek is szükségesek – sorolja tovább munkája szépségét Zsófi, akinek pályaválasztása szülei példája révén már gyerekkorban eldőlt. A biológia szakos gimnáziumban még állatorvos vagy borász szeretett volna lenni, aztán az utóbbit választotta, amit egy pillanatra sem bánt meg.

Úgy fogalmaz, az eredményes munkában alapvető, hogy az ember egészen a szőlőtől kezdve a címkéig részt vegyen a munkában.

Meghatározó a család, a gyökerek, illetve a testvéri összefogás a napi munkában is. Nagyon fontos számára az, hogy kézzelfogható dolgot alkot, és a bor meg a pezsgő olyan, mint a kitűnő vasárnapi ebéd, amit hamar elfogyaszt az ember, ugyanakkor élményt, kellemes érzést, élvezetet nyújt neki, és ez adja az itteni munka szépségét is.

Zsófi büszke munkájára, amire hivatásaként tekint, és kivételes öröm számára ebben a páratlan környezetben, a kivételes adottságú borvidéken alkotni. Úgy véli, ajándék az élettől a vulkánok között élni, dolgozni. Büszkén tekint a kollégáira, az útra, ahol tartanak. Szerinte alapvető a jó környezet, a hangulat, hogy mindenki szívesen dolgozzon.

– Elszánt vagyok abban, hogy így menjünk, fejlődjünk tovább ezen az úton, és a kollégáink is úgy lássák a jövőképet, mint mi. Ezért sokat teszünk, példát mutatunk, ami nagy felelősséggel jár, de éppen ez az egyik a szépsége a munkánknak – érvel, majd hozzáfűzi, az a fontos, hogy együtt megtalálják és meglássák a meglévő dolgok szépségét, és azokat működtetni tudják az életben, a hétköznapokban.

– Ha ebbe a megfeszített munkába sikerül beilleszteni a családalapítást is, amit tervezek, az külön nagy öröm lesz – vallja Zsófi, akinek nagy szerelme a lovaglás és a futás, utóbbi jótékony céllal. Idén a mentőszolgálatnak gyűjt a Dűlőre futunk 2020 alkalmával, augusztus végén. – Mert adni jobb – utal újabb tulajdonságára.