Mókusok városa az ártéren

A budakalászi ártéri erdőben, a budakalászi Duna-kanyarban a madaraknak is tetszik a mókusok városa, amelyet Tamás már egy évvel ezelőtt is összerakott rengeteg kézi munkával. 

Hiába viszi el a víz, a mókusok városa újra és újra felépül

Tamás alkotását tavaly is elbontotta az árvíz és idén sem volt ez másként, de ő újra és újra felépíti a mókusok városát. A Duna-parton a természetben található anyagokat használja, hogy kis ajtóval, ablakkal, hidakkal, létrákkal, erkélyekkel, lépcsőkkel, hintával egészítse ki az apró házakat, amelyeket maga épít. A háztetőket taplógombából, fakéregből és gledícsiából készíti, fűzfavesszőből kerítéseket fon, a csúcsos tetőket narancseperrel díszíti. 

De felhasználja még a vadgesztenyét, a kacsázásra is jó lapos köveket, az apró kavicsokat, kagylókat és rengeteg uszadékfát, ami most, az árvíz után, bőven akad. A kis város építését már korábban elkezdte, azonban az árvíz elmosta, így mindent teljesen elölről kellett újraépítenie. De nem adta fel, a sok elúszott nagy farönköt visszacipelte akár 50-100 méter távolságról is, és néhány régebbi alkatrészt megtalált az erdőben, azokat ismét fel tudta használni. Emellett összeszedett sok új dolgot a környékről. Amikor készen lett, lefényképeztette magát a kis mókus-városban, ott, ahol pár héttel ezelőtt még három és fél méter magasan állt a víz. 

Kis táblát helyezett ki, miszerint művét erdei installációnak gondolta, amely egyben madár- és mókusetető, de nem játszótér. Megkérte a szülőket, hogy ne engedjék meg a gyerekeknek, hogy szétszedjék, átrendezzék a kis várost, tartsák tiszteletben a munkáját. A kis városka néhány nappal ezelőtt készült el, már most rengetegen látták, aki észreveszi, azt biztosan megállásra készteti. Főként, amikor a madarak is megérkeznek csipegetni és a mókusok megjelennek diót, mogyorót gyűjtögetni.