Krk egyik gyöngyszeme a lenyűgöző környezetben fekvő, gazdag múltú Baška

A nálunk is ismert és népszerű Krk sziget értékeire már a rómaiak is felfigyeltek, neve elé az arany (aurea) jelzőt biggyesztették. Persze nem azért, mert a nemesfém lelőhelye lett volna, sokkal inkább termékeny földje miatt. A sziget legdélibb csücskén található Baška félkör alakban követi a part vonalát, van, ahol szinte tengerbe érnek az épületek. Előttük húzódik a félhold alakú, apró kavicsos, két kilométeres strand. Ezt különösen a kisgyermekes családok kedvelik, illetve azok, akik kevésbé tudnak úszni, mivel vize sekély és lassan mélyül, akár a mi Balatonunk. Az adriai plázs 1999 óta Európai Kék Zászló kitüntetéssel büszkélkedhet, köszönhetően kristálytiszta vizének és kör- nyezetének.   Ahogy másutt az Adria mentén, a nyaralóhely belső részét itt is szűk sikátorok uralják. Az egymáshoz simuló épületek egyfajta klimatizációként szolgálnak. A parton hotel hotelt 
ér, kempingből is több akad, nem szólva az apartmanok sokaságáról.

Ott járva kikerülhetetlen egy 1100-as keltezésű kőtábla. A rajta található ószláv szöveg tizenhárom sora szerint Zvonimir király birtokot adományozott apátság céljaira. Ez a horvátok legrégibb írásos emléke, valamivel fiatalabb a tihanyi apátság alapítólevelénél. A tengermelléki kőtábla azon a glagoljica nyelven íródott, melyet Szent Cirill már a 9. században használt egyházi könyvek fordításakor. A Jurandvor melletti nyelvemlékre a Szent Luca-
templomban bukkantak véletlenül a padlóburkolat alatt 1851-ben. A páratlan értékű leletet 1934 óta a zágrábi tudományos akadémián őrzik, eredeti helyén másolat látható: 199 centiméter széles, 99 és fél centi magas, súlyra 800 kiló.
A Krk sziget mediterrán klímája kiegyensúlyozott, nincsenek nagy kilengések. A meleg nyár és kellemes ősz után a miénknél enyhébbek a téli hónapok. Kivéve, ha a szárazföld északkeleti része felől alkalmanként bóra zúdul a térségre. Kész áldás viszont a nyaralóidőben érkező légmozgás, a maestrál, amely az augusztus végén még mindig 25-26 fokos tenger felől fúj napközben. Ezáltal érvényesül a nagy víz hűtő hatása, az élénk légmozgás mérsékli a fülledtséget, elviselhetővé teszi a hőséget. A turistaszezon már áprilisban kezdődik és október végéig tart errefelé. Szépségesek a környék strandjai, európai viszonylatban a naposabb helyek közé tartoznak, évi 2500 óra napfénytartammal.
E kedvező klíma hatásaként a sziget lakói az átlagosnál hosszabb életűek, többen száz év felettiek. Ebben nagy a szerepe az egészséges táplálkozásnak. Ételeikhez mediterrán fűszernövények dukálnak. Sok halat fogyasztanak, sütéshez-főzéshez olívaolajat használnak. Helyi specialitásuk az ómega-3 zsírsavakban gazdag bárányhús. A szabadon tartott jószágokat természetes tápanyagokon tartják, gyógyfüveket legeltetnek velük. A szájhagyomány szerint az itteni bárányhúsból a római császár, a véres költőként aposztrofált Néró asztalára is jutott.
A letenyei járásnyi nagyságú szigeten másfél ezer növényfajt jegyeztek fel a botanikusok, ami Horvátország flórájának a felét teszi ki. Ezek közül endemikus (világon egyedülálló) a neves magyar tudós, Borbás Vince (1844–1904) által felfedezett, s az ő nevét őrző Asperula Borbasiana. A gyógynövény a Baškai-öbölben érzi jól magát. Gyógyászati célokra használják szívbetegségekben, valamint emésztőrendszeri bajok esetén.
A déli végeken se szeri, se száma a part menti sétányoknak.  Kiépített kerékpárúton is mind több hely érhető el. Újabban a test és lélek épülésére szolgáló Camino Krk nevű, 150 kilométeres zarándokúton gyalog is körbejárható teljes Krk. Az egyhetes program utolsó szakasza Baška és környéke 21 és fél kilométerrel. Az e célra kijelölt út több kilátót és szakrális épületet érint. A Baška részét képező Jurandvor pecsételőhely, ahol a Szent Luca-templomban bélyegzővel hitelesítik a zarándoklat e penzumának a teljesítését.  

Része a zarándoklatnak a település védőszentjének tiszteletére emelt Keresztelő Szent János-templom egy magaslaton, ahova már csak az innen nyíló panorámáért is érdemes ellátogatni. A szentély stari (idős) jelzővel illetett harangja 1431-ből származik. 
A templomkert temetőként is szolgál. Itt található a cseh Emil Geistlich sírja. (Lásd keretes írásunkat.)
Ki gondolná, hogy egy mondén nyaralóhely selymes part menti fövényéről  akár a Holdra is eljuthatunk? Ehhez „csak” hét és fél kilométernyi hegyi szerpentint kell megmászni. Ez a nyári hőségben annak ellenére embert próbáló, hogy a kiépített gyalogút nagyrészt árnyas erdőrészek peremén halad, s helyenként pihenőpadokat helyeztek el. A szenvedésért kárpótol a látvány. Alattunk a tenger smaragd-zöldje tűnik föl. Ahogy fölfelé kapaszkodunk, mountain bike kerékpárosok előznek meg minket. Kisebb tisztásokon békésen legelésző juhokkal találkozunk. A tengerszint felett 380 méter magasan elterülő plató (fennsík) viszont más világ, mintha idegen égitesten botorkálnánk köveket kerülgetve.
Kitartóbb gyaloglás után érhető el a sziget délkeleti csücske, a Vela Luka (nagy kikötő) öböl. E beszögellésnél állt egykor Corinthia vára, melynek romjait régészek kutatják. Van mit feltárniuk az egykori katonai arzenál helyén, együtt a három templom maradványaival. Fekvéséből adódóan az erődből kitűnően lehetett megfigyelni a Senj (magyar neve  hangutánzó szó: Zengg, amely az állandó erős szélmozgásra utal) felől érkező ellenséges csapatok mozgását. 
A latinos Corinthia nevet – amelyre egy szálloda is emlékeztet – a környék első leírója, Alberto Fortis olasz természettudós, utazási író és szerzetes használta először a 18. században. 
Manapság a robinzonád turizmus kedvelői vetődnek ide. Néhányan nudizmusnak hódolva élvezik a természet adta lehetőségeket, lemondva a komfort bizonyos elemeiről. Könnyebb terepen közelíthetők meg a Baška több pontján, szétszórtan elhelyezett kőszobrok, melyek a glagoljica (ószláv ábécé) harmincöt betűjét formázzák. Mivel valamennyi felkeresése időigényes, elégedjünk meg, ha csak néhányra találunk rá.
Az élménydús, kincskereső nap vége felé a promenád lámpái és a Hold adják a fényt a sétához a part menti sekély, bokáig érő sós vízben. Lágy hullámok simogatják talpunkat, s ott marad a nyomunk az apró kavicsos puha fövenyen. De csak néhány pillanatig, míg a hullámok el nem mossák őket...

Mihovics József