Ürgepiknik a Belső-tónál (képgaléria, videó)

Hétfőn délelőtt a Tihanyi-félsziget felé vettem az irányt, ahol a Belső-tó környékén élő ürgéket szerettem volna megfigyelni. Hogy különleges élménnyé tegyem ezt a kirándulást, úgy döntöttem, meglepem az apró lakókat némi finomsággal. 

Az ürge Közép- és Kelet-Európában honos, Magyarországon kívül más országokban is megtalálható, de számos helyen veszélyeztetett fajnak számít (hazánkban védett; természetvédelmi értéke 50 000 forint). A Tihanyi-félsziget különösen híres az ürgepopulációjáról. A Belső-tó mikroklímája és gyepei ideálisak az ürgék számára. 

Ezek a bűbájos kis állatok mintegy 20–25 centiméter hosszúak, és 200–300 grammot nyomnak. Szőrük sárgásbarna, mely jól álcázza őket a füves területeken. Kolóniákban élnek, és bonyolult üregrendszereket ásnak. Ezek az üregek nemcsak menedéket nyújtanak számukra, hanem élelmet is tárolnak bennük. Főként növényi táplálékot fogyasztanak, de rovarokat és kisebb gerincteleneket is esznek. Magyarországon az ürgék védettek, számos intézkedés van érvényben a populációjuk megóvása érdekében. Fontos szerepet játszanak a táplálékláncban, mivel többféle ragadozó, madarak és emlősök – mint például a rókák – táplálékforrásként tekintenek rájuk. 

A Tihanyi-félszigeten az ürgék megfigyelése népszerű program a természetkedvelők és turisták körében. Nem volt ez másként ezen a napon sem. Amint megérkeztem, már messziről megláttam az ürgéket, akik kíváncsian figyeltek, majd fürgén szaladgáltak a biztonságot nyújtó üregeik közelében. Vidám mozgásukkal azonnal mosolyt csaltak az arcomra. Bár direkt hétfő délelőttre időzítettem az ürgetúrámat, remélve, hogy kevés mozgás lesz a területen, azonban a nyári szezon kellős közepén akadtak szép számmal turisták a Belső-tónál. Mindenfelé fényképezőgéppel vagy mobiltelefonnal felszerelt emberek ültek a fűben, és különféle finom falatokkal csalogatták a kis szőrös emlősöket. Ahogyan megfigyeltem, legnépszerűbb a szotyi volt. (És bár nem gondoltam, hogy ilyen is van, de itt hívnám fel a figyelmet rá, hogy a csomagolását nem fogyasztják az ürgék, szóval a kukában a helye – ne hagyjuk a szemetet a természetben!) 

A magam részéről összeszedtem otthon, amit gondoltam, hogy ízleni fog nekik: salátalevél, egy kissé aszott paprikadarab, spenótlevél és dió. Letelepedtem a fűben, és elővettem hátizsákomból a hozott finomságokat. Odadobtam egy fél diót az egyik közeli ürge felé, és meglepetésemre, nemsokára közelebb merészkedett. Óvatosan megszaglászta a finomságot, majd gyorsan elkapta és visszarohant vele az üregébe. Láttam, hogy a többiek is kíváncsian figyelik, így elővettem néhány salátalevelet és paprikát is, majd szétszórtam őket a fűben. A kis ürgék először óvatosan, majd egyre bátrabban jöttek elő rejtekhelyeikről. Láthatóan nagy örömmel fogadták a finom falatokat. A salátaleveleket gyorsan elcsipegették, a paprikát pedig lelkesen rágcsálták. Olyan volt, mintha egy apró állatoknak rendezett pikniken lennék, ahol mindenki boldogan falatozik. Látszik, hogy emberközelséghez vannak szokva, ugyanis nagyon barátságosak. Csendben üldögélve a fűben, ha nekik szánt falatokkal türelmesen várunk, előbb-utóbb biztosan nagyon közelről is tudjuk őket tanulmányozni. Szívmelengető ily módon is eggyé válni a természettel.