Az érintés gyógyítólag hat ránk, megerősít minket létezésünk tudatában

Nála csak pár évvel volt idősebb az az egyetemista lány, aki két karját kitárva vett részt a Kossuth utcán az egyetemi diákszervezet által kitalált programon, az Ölelés napján, amikor őt és társait bárki megölelhette, akinek éppen szeretethiánya volt. Ismeretlenül is átöleltük egymást, olyan megható, tiszta volt a szándék, a gesztus meg pont jókor jött.

Sajnos orvos nem írhatja fel receptre ezt a testünknek, lelkünknek annyira szükséges gyógyszert, a szeretetet. Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus egy cikkében Virginia Satir amerikai családterapeutára hivatkozott, aki számszakilag is meghatározta az élethez szükséges szeretetparamétereket. Szerinte napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a fejlődéshez. Nem tudom, életkor szerint hogyan alakulnak az arányok, de Orvos-Tóth Noémivel szólva: a pozitív érintésélmények megteremtik azt az érzést, hogy egy másik ember közelében jó lenni. Az érintés egyik kedvező élettani hatása: oxitocin, azaz szeretethormon árasztja el az agyat, emellett csökken a kortizol nevű stresszhormon, ami nyugtató hatással van az idegrendszerre. Nemcsak csecsemő- és kisgyermekkorban fontos az érintés és annak gyógyító hatása, hanem egész életünkben.

Szintén Orvos-Tóth Noémi utal Frans Veldman holland fizioterapeutára, aki a második világháború alatt egy koncentrációs tábor foglyaként figyelt fel rá, milyen fontos szerepet játszik a túlélésben az érzelemteli kapcsolódás. Veldman úgy véli, az érintés által oldódhat magányélményünk, kapcsolatba kerülhetünk legbensőbb valóságunkkal, és megerősödhetünk létezésünk tudatában. Erre pedig kimondatlanul is, napi szinten van szükségünk – sem háború, sem koncentrációs tábor barakkja nem kell hozzá. Még Covid sem, pedig akkor igazán megtapasztalhattuk, mennyire hiányzik az érintés, az ölelés, ha nem jöhet a család, és mi sem léphetünk ki az utcára.

Magányosság ellen kiválóak a baráti, közösségi kapcsolatok, az együtt megélt örömök, ünnepek. Elég csak arra utalni, milyen természetességgel ölelgetik egymást akár vadidegenek is egy hazai gól, egy jól sikerült szereplés kapcsán, de mennyi más indokunk is lehetne még? A társas lét pedig könnyebben elviselhető hétköznapokat, örömteli ünnepnapokat hozhat, napi átlagban ha nem is nyolc-tíz, de egy-két életmentő ölelést biztosan.