Szemétszedés miniben Zircen: a jószándékú lendület ellenére bejátszott az undorfaktor

A bakonyi kisváros akciójához sajnos hétvégi munkánk miatt nem tudtunk csatlakozni, de saját udvarunkban – nem először – ezen a szombaton összegyűjtöttük a szemetet. Nagyrészt. Legalább így szerettük volna kivenni a részünket a közös feladatból. A lakhelyünk melletti udvarról van szó, ami a Rákóczi téri emeletes házak és a régi óvoda között van, de ez a magánterület a gyalogosforgalomnak megnyitott. Sokan rövidítik erre útjukat. Ketten fél óra alatt háromszatyornyi hulladékot gyűjtöttünk össze. Egy állati lábcsont, a patával együtt – ez volt a leginkább kirívóan undort keltő. A keserű tapasztalat pedig az, hogy nem lehet győzni a takarítást.

Miből volt rengeteg? Fém italosdobozból, műanyag, mintegy féldecis röviditalos palackból és főleg ezek kupakjából, papírzsebkendőből, műanyag csomagolóanyagból, cigarettásdobozból, vásárlói blokkból, csokipapírból, csipszeszacsiból. A csikkeket nem győztük összeszedni, és valószínűleg a parkoló autók, az avar alatt is maradt még szemét, de szebb lett azért a látvány. A tavaszi csillagvirág így már nem hulladékdarabok között bújik meg, és már nem a cigarettásdobozt burkoló, eldobott fólián csillan meg a napfény. Sajnos több helyen nem tudtuk kihúzni a műanyag alkatrészdarabokat a földből, egészen beágyazódtak abba.   

Akadtak, akik segítettek: egy hölgy az elnyomott csikket zacskónkban dobta el, egy férfi arrébb tolatott volna kocsijával. Mi rendszeresen meg fogjuk ismételni magánakciónkat – biztosra vehetjük, sajnos, hogy szükség lesz rá –, de másnak sem tiltott ez, bárki megteheti, és hátha a példánk egy icipicit segít abban, hogy kevesebb szemét essen ki csak úgy az emberek kezéből az utcán, a természetben. 

Megjegyezzük: az említett udvartól párlépésnyire, a járdáknál vannak köztéri kukásedények. 

Keserű tapasztalatunk: nem vagyunk még elég érettek ahhoz, hogy jobban vigyázzunk közös kincseinkre, pedig a Bakony szépségei megszámlálhatatlanok.