Kápolnák és kálváriák a Balaton vidékén

Vonyarcvashegy és Balatongyörök között, a dombon egy sajátosan balatoni helyszínre lelhetünk, ami nem más, mint a Szent Mihály-halászkápolna. A történeti források szerint a kápolna már évszázadok óta állt, de több írás azt említi, hogy a vihartól és a jégveréstől megmenekült balatoni halászok építették a 18. század közepén. A kápolnát az 1960-as években felújították, a műemlék épület környékéről felemelő kilátás nyílik a tóra.

A Szent György-hegy irányába kalandozva láthatjuk a kisapáti Szent Kereszt-kápolnát, amely igen régi, 13. századi eredetű. Középkori freskónyomok és késő középkori oltár idézi a múltbéli szakrális emlékeket. A hegy délnyugati lejtőjén magasodik a 18. századi Lengyel-kápolna különleges és egyedi barokk oltárával, szószékével. 

Aztán jön Szigliget, a 19. századi, Szentháromságról elnevezett kis kápolnával. Majd ott tornyosul a nagy bazalthegy, a Badacsony, ahol a Szent Anna-, a Szent Donát-kápolna, valamint a 2014-ben emelt Szent István-kápolna különleges hangulatához szép hátteret ad a méltóságteljes tanúhegy. A Balaton-felvidék egyes szent helyeit a vidék neves festőjének, Udvardi Erzsébetnek bibliai témájú képei díszítik. Nagyméretű táblaképei közül a badacsonytomaji Szent Imre-templomban látható Az utolsó vacsora, a Getszemáni éjszaka és a Feltámadás című, a nagyheti és húsvéti várakozás körébe illő alkotás.

Ha elkalandozunk az északi partról, és a déli felé vesszük az irányt, akkor Balatonbogláron két nevezetes kápolna is magasodik. Az 1856-ban felszentelt Kék és az 1896-ban épült Vörös neogót kápolnát egyházi célokra használták, majd, miután gazdátlanul maradtak, 1968-ban Galántai György festőművész bérelte ki azokat. Eredetileg 15 évre szólt volna a bérleti szerződés, de az 1970-es évektől underground kiállítóhellyé és egyben alternatív művészeti, kulturális központtá váló kápolnák a hatalom kereszttüzébe kerültek. A rendezvényeket 1974-ben betiltották. Napjainkban szépen felújítva, a nyári időszakban képzőművészeti tárlatokkal várják a vendégeket. 

Nem túl nagy távolságra a két boglári helyszíntől, a lellei Kishegyen is fellelhetünk egy különleges épületet. A parasztbarokk, védettség alatt álló Szent Donát-kápolna előteréből az egyik legszebb kilátás nyílik a tóra. A kápolnának az idők során mostoha sors jutott: 1950-ben ugyan felújították, de sajnos 1984-ben kirabolták. Ekkor tűnt el a két nevezetes szobor: Szent Kajetán és Donát alakja. Most már eredeti formájában látogathatjuk a kishegyi kápolnát, amely elnyerte a Somogyország kincse címet is.

Szántódpuszta története egybeforrt Szent Kristóf, a zarándokok, védőszentek tiszteletének hagyományával. A felújított szántódi majorság közepén magasodik a Szent Kristóf-kápolna, melynek oltárképe is megörökítette a védőszent alakját. Érdekes búcsút tartanak itt évente, július 25-én az autósok gyűlnek össze, szentjük tiszteletére.

A Balaton vonzáskörzetében számos kálvária, azaz keresztút is látható (Barnagon, Veszprémfajszon, Vöröstón, Magyarpolányban, Gyulafirátóton, Bakonybélben), de állt egykoron kálvária Badacsonyban, valamint Almádi és Alsóörs határában. Az egyik leghíresebb az a tihanyi keresztút, amely a hívek közadakozásából készülhetett el, és 1927. augusztus 15-én szentelte fel Rott Nándor veszprémi érsek. A tihanyi kálvária története történelmi jelentőségű, ugyanis a korábban Tihanyban menedéket lelő IV. Károly egykori magyar király tiszteletére állították. A kálvária az uralkodó és a magyarság Trianon utáni keresztútját is szimbolizálta. Az egyes stációk a vármegyéket jelképezték. A tihanyi kálvária túlélte a második világháború végének pusztítását. A kommunizmus idején a körmeneteket itt is betiltották, és az országban egyedülálló módon, felsőbb utasításra 1960. május 3-án néhány nap leforgása alatt, szinte barbár módon elbontották. A kőkeresztek Zalaszentgrótra, majd Sümegre kerültek, ahol napjainkig láthatók. A rendszerváltoztatást követően Tihanyban újból kezdeményezték a kálvária felállítását, végül 2013-ban szentelték fel, rekonstruálva a régi stációkat, kereszteket és corpusokat. 

A Balaton partján található településeken az elmúlt évtizedekben modern, szép kálváriákat alkottak. Kevésbé ismertek a Siófok-Balatonkiliti római katolikus egyházközség keresztúti stációi, melyek a kiliti templom kertjében láthatók, 2017 nagypéntekén szenteltek fel. Különös hangulatú a balatonföldváriak kálváriája, amely a XIX. század végén felavatott Boldogasszony-kápolnánál található a földvári magas parton. A fonyódi templom udvarán is végigjárható a keresztút 2014 húsvétja óta. Vonyarcvashegy 2010-ben csatlakozott a világszerte ismert, úgynevezett fénykereszt-állításhoz. Ekkortól látható az a 2,5 méter széles kereszt a kálváriával együtt, melyet a közelmúltban elhunyt Simon András grafikusművész illusztrációi tesznek emelkedetté. Gyenesdiáson is áll – 2010 óta – egy fénykereszt, körülötte pedig a faoszlopokon grafikákkal díszített stációk. 

Ábrahámhegyen, a Szent László templom mellett található az a kálvária, amely Csíkszentmihályi Róbert alkotása. A zánkai kálvária a temetőben lelhető fel. A kápolnák mellett ott állnak a tó körül a kőkeresztek, az egyik legismertebb a Badacsony tetején látható, 1857 szeptemberében szentelte fel Ranolder János veszprémi püspök. A korabeli források szerint 40 bivaly vontatta fel a sziklás, meredek úton. Szépen írt róla Eötvös Károly, kinek sorai most a húsvéti ünnepkörhöz is igazán illenek: „Ott van a Kereszt a fennsík déli peremén Fonyód egyenes átellenében. Hatalmas négyszögű faragott kövekből emelt óriási feszület. Hogy megláthassák az utazók a partról, a hajósok a vízről. S hogy mikor föltekintenek a hegyre, eszükbe jusson, hogy bércen, sziklán, ormokon túl, égen-földön és minden magasságon fölül van még fenség, az igazi fenség: a Megváltó.”

Kovács Emőke

[email protected]