Polányi pulipár: Üzent mancsos társainak az újabb várnál őrt álló Pite és Vacak

,,Kedves Lépegetésrajongó Mancstársak! Tudjuk, ha a gazdik nem a szokásos reggeli gyorssal közlekednek a házon belül, akkor túrajárműves program következik. Felpattantunk, rohantunk ellenőrizni, valóban az a nadrág kúszott-e fel rájuk, amelynek a társaságát mi annyira kedveljük. Boldogságunknak hangot is adtam, míg barátom ilyenkor pattog, mint egy gumilabda, az általam adott ritmusra. Bándig vitt az utunk. A várnál ismért őrködhettünk, csakúgy, mint a somlai és a Csobánc-hegyi romoknál. Aztán a szentgáli tiszafás volt a szuper meglepetés. 

Megtudtuk, egy 1951 óta természetvédelmi oltalom alatt álló területen járunk. Ez a tiszafás hazánk egyetlen nagy kiterjedésű, őshonos tiszafása, sajnos azonban az egyedszám az elmúlt 50 évben jelentősen megfogyatkozott. Az 1970-es években még 120 ezer egyedet számoltak össze, 2002-re ez a szám 13 ezerre csökkent. Az egész területet körbe is kerítették, hogy a vadakat kint tartsák. Lépcső biztosan sok van itt. Amint beléptünk a bűvös kapun, gyönyörű, hóvirág szegélyezte lépcsősort pillantottunk meg. Modellt ültünk gazdiéknak egy fénykép erejéig. 

Azután megindultunk fölfelé. Én csak siettem és siettem, aztán még mindig siettem, majd igyekeztem, igyekeztem, aztán már csak szaporáztam, majd lépkedtem, s végül gazdit magam elé engedve gyűrtem magam alá a lépcsőket, emelkedőket fáradhatatlanul. Egy elágazásnál gazdiék úgy döntöttek, nem megyünk fel a kilátóig, mert esteledett. Beletörődve baktattunk visszafelé. Rengeteg holtfát láttunk, ezek rovarok ezreinek adnak otthont. Elgondolkoztunk azon, milyen lassan is nőnek ezek a fák. Életfázisuk első 10 évében mindössze 2–5 centimétert növekednek. S a tiszafa életkora meghaladhatja az ezer esztendőt is. Hát, bizony hatalmas számok ezek. Míg mi kis gombolyagoknak tűnünk, de vidámak vagyunk, ha kirándulhatunk. Mindenkinek kívánunk ugyanilyen derűs, mosolygós napokat! Szeretettel: Pite, Vacak" – jegyezte le a nevükben gazdijuk, Dávid Barbara.