2024.03.19. 13:00
Ha itt jár, ne fotózzon, inkább élvezze a pillanatot!
Nem akartam elővenni a telefont, akarom mondani a fényképezőgépet, mondván, nem "ezért" jöttem vasárnap, de győztek az ürgék, a tihanyi Belső-tó, a márciusi simogató nap, a tavasz, és persze végül kattintottam néhány kockát.
Éppen az ürgéken, ezeken a kis mókusféléken merengtem a Belsó-tónál egészségügyi sétámon, amikor a szél meglengette a villanypásztort. Egy gyors brékelés és jó sok volt – elektromos feszültség – után azt konstatálhattam, a kerítésen kívül tartották... a marhát.
Fotó: Juhász-Léhi István/Napló
A Balaton szintjénél 25 méterrel magasabban elnéztem balra, elképzeltem, milyen lehetett mindez Petőfiék korában.
Fotó: Juhász-Léhi István/Napló
Jut eszembe, a legrégibb balatoni útikalauzban, 1848-ban azt írták, hogy a füredi vendégek Tihanyba kirándulnak visszhangot hallgatni. Akkor már volt gőzös is, ami talán "lent" állt azokban a dicsőséges hónapokban is a parton, ha éppen nem valami hadi eseményt segített.
Fotó: Juhász-Léhi István/Napló
A Belső-tavat nem szabad gyorsan kerülni. Le is ülök egy padra, élvezem a pillanatot. Azt, hogy itt lehetek.
