Stop the digital world, I want to get out!

Amikor pár éve egyik napról a másikra álltunk át home office munkára, online-oktatásra, e-ügyintézésre, ügyfélkapu-használatra, netes vásárlásra, fizetésre, bankolásra, az szinte elképzelhetetlen volt, a folyamat sokaknak ma is az. A napi sokórás online-lét okát ismerjük, kifutását nem sejtjük. De sokat mondogatjuk, hogy bizony elkelne egy harmadik kéz valami okos eszköznek, mely nélkül élni, lépni, levegőt venni, egyszóval semmit sem tehetünk. Itt jön be a drasztikus áttörés: az életkor. Nem számít, ki mennyi idős, mennyire érti vagy nem a digitális világot, annak eszközeit, muszáj elfogadnia. Túlhaladott az az alapvetés, hogy „na persze, a fiatalok egész nap nyomkodják az okostelót, melyhez mi túl buták vagyunk”. Muszáj okosnak lenni. Három konkrét példát hozok Veszprémből.

Nekik bejött – az „újszülöttek”

A hetvenkilenc éves Miklós bácsi és felesége, Anci néni rendszeresen a laptop mögött ülnek. Beköttették a netet, megvették az eszközt, unokáik óriási türelemmel készítették fel őket. – Nem volt könnyű, fogalmunk sem volt, mi és mire való, első nap kiakadtam, mondom, ej, kell ez a fenének! De valahogy ráéreztünk az ízére – mondja Miklós bácsi. Nekik már nem gond e-mailben kapcsolatot tartani, nem is akarják stoppolni a digitális világot, feltalálták magukat, kimondottan élvezik, szerintük roppant kényelmes. They don1 want to get off…

Álmatlan éjszakákat okoz számára – a „bevándorló”

Középkorú hölgyismerősöm, Andrea egyenesen irtózik a digitális eszközöktől, tevékenységei viszont rákényszerítik, hogy ne kapcsolja ki a laptopját. – Péter – mondja, miután hatalmasat sóhajt –, ez az egész borzasztóan megvisel. Megmondom, ahogy van, vállalkozó lettem, sokáig ment minden, mint a karikacsapás. Most meg folyton falakba ütközöm… Én egy űrlénynek érzem magam, akit kiejtettek a Földre. Mint aki nincs tudatában, merre jár, csak kóvályog, pláne így év elején – mondja.

Andrea azelőtt rendkívül megnyerő kommunikációs adottságával igen jól feltalálta magát, bármit elintézett ismerőseinek, barátainak, és ma egy számára teljesen idegen környezetbe kényszerülve hiába akarna, nem tud kiszállni, ügyeit csak online intézheti. És ettől nagyon nem érzi jól magát. Pedig számára már nincs get out…

Érti, de köszöni, nem kér belőle – a „bennszülött”

Dani egyetemista, műszaki pályára készül. „Hoppá, műszaki ember, hát ő aztán abszolút otthon van az online-világban…” – kapja fel a fejét a kedves olvasó. Otthon, de bármily meglepő, ő az, aki magáénak vallja a főcímet. – Nálam kezd betelni a pohár, esküszöm, rányomtatom a pólómra: Stop the digital word! I want to get out! Ne érts félre, abszolút jól vagyok, csak már elég volt! Évek óta ebben élek, ezt látom-hallom, tanulom, kész. Itt a vége. – De mégis hogyan? – kérdezem. Elszaladt mellettünk a világ. – Mellettem aztán nem! Kész tervem van, vissza akarok menni az emberi(bb) életbe, itthagyni a civilizációt, úgy, ahogy van. Önellátó akarok lenni, megvalósítani a tervemet, mire saját családom lesz. Egészséges, nem pedig depis gyerekeket nevelni – ez a célom, s az sem zavar, ha ehhez vidékre kell költöznöm. Miért, az nem Magyarország? – De nemsokára diplomás leszel – kötözködöm még, ám erre is kész a válasszal: – Leendő diplomámat hagyom B tervnek. Az A tervemet meg már ismered: stop the digital word! I want to get out…

Döbbenet… Ha valaki ismerősét véli felfedezni az írásban, az nem a véletlen műve. Ahogy a szereplők, úgy a történet is valódi. Tehát adott egy idős házaspár, akik igen jól érzik magukat az online-térben mint „digitális újszülöttek”. Vagy újjászületettek. Más távlatok nyíltak előttük, feltalálják magukat abban, nem akarnak kiszállni belőle. Aztán adott egy középkorú hölgy roppant élettapasztalattal, belekényszerítve az online-világba, amit nem ért, ennélfogva vajmi kevéssé érzi magát biztonságban „digitális bevándorlóként”. Végül adott egy huszonéves, aki kész elképzelésekkel vágna bele a jövőbe, kizárva abból magát, leendő családját, a diplomáját menekülőútnak tartogatja. Elégedett „digitális bennszülött”, de amint teheti, kiszáll.

Végül pedig úgy illik, mondjak némi véleményt magam is. Nos, mit hozott a felpörgött világ? Emberek rejtett tulajdonságait, vágyait, nem létezőnek hitt félelmeit vagy éppen szembeszélben menetelő elszántságát juttatta felszínre. Az életkornak mindenesetre nagy jelentősége van – csakhogy másként, mint hinnénk. Pont fordítva…