Összetört kőkeresztet mentettek az elfeledett jutaspusztai cselédtemetőben

Pátkai Ádám Sándor, a Laczkó Dezső Múzeum tudományos titkára, régésze meséli, hogy a feszület az 1890-es években készült, majd mutatja, hogy egy szovjet lövedék lyukat ütött a dátum utolsó számában, ami valószínűleg nyolcas vagy hatos.

– Céltáblának használhatták a keresztet, és lehet, hogy a pusztulása is ehhez köthető – mondja, majd körbe mutatva úgy folytatja, a helyszín az egykor itt dolgozó cselédek nyughelye, és mivel alapvetően római katolikus temető, ezért is áll egy feszület a középpontjában. 

– Ez egy szabályos téglalap alakú hely, kis árokkal körbe van véve, megszentelt hely, és katolikus rítus szerint egy feszületnek mindig kell állnia a temető központi helyén, hiszen ez szakralizálja a területet – magyarázza a szakember, aki úgy tudja, az '50-es években még voltak temetkezések a helyen, és gyakorlatilag néhány sírt pár évtizede még gondoztak.

A Laczkó Dezső Múzeumot Pálffy Sándor kereste meg azzal, hogy a temető feszülete darabokban van, és az intézmény vállalta, hogy a köveket elszállítják, tisztítják, és reményeik szerint a jövőben restaurálják. És majd visszakerül a valamikori központi helyet jelző korpusz, illetve a feszület a temető közepére. Hozzáteszi azt is, hogy tudomása szerint tervben van a temető karbantartása is. 

Pálffy Sándorhoz lépek, aki magát jutaspusztai lakosként, a Jutaspuszta Egyesület tagjaként és a Laczkó Dezső Múzeum restaurátoraként, régésztechnikusaként írja le.

– Ez egy méltatlanul elfeledett helyszín. Még a jutaspusztai lakosok sem nagyon tudnak róla – mondja a veolnak. – Amikor ideköltöztünk 2016-ban, felfedeztem ezt a kis temetőt, és az itteni lakosoktól érdeklődtem róla.

Mint mondja, a hely a veszprémi káptalan temetője volt, akinek nem mellékesen állattenyésztő telepe volt itt, és hatalmas legelőket birtokolt. Az ő munkásainak, illetve cselédeinek a temetkezőhelye lett ez a terület. Ugyanakkor érdesnek találta azt is, hogy a temető egyik sarkában van egy első világháborús sír. Ez a Répásy család egyik fiútagjának a jelképes sírja, aki 1917-ben meghalt, és nem került haza, azonban a család úgy döntött, hogy készít egy számára egy emlékhelyet.
– Nagyon érdekes volt, hogy egykor a sír még az eredeti vörös homokkőből faragott sírkövet mutatta, ám azt azóta valaki kicserélte. Lehet, hogy még élnek hozzátartozók, ezt nem tudtam kinyomozni – fogalmaz. – A fiatalember 25 évesen halt hősi halált. 

Szerinte annyit minimum megérdemel a temető, hogy ne a dzsungel lepje el, és hogy ne feledjük el a helyet. Miközben körbejárunk, több sírt még kritikusabb állapotban találunk, miközben vaddisznótúrás nyomai is felfedezhetőek, és Pálffy Sándor szerint sajnos az sem elképzelhetetlen, hogy beleásások is vannak, vagyis valaki fosztogat is. Ezért tartaná üdvösnek, hogy be legyen kerítve a terület. Azonban most nem erre, hanem a helyreállításra fókuszálnak a Jutaspusztáért Egyesület tagjai és a múzeum munkatársai.
– A terv az, hogy önkormányzati és társadalmi összefogás keretében restauráljuk és helyreállítjuk a kőkeresztet úgy, hogy az hiteles legyen. Azt nem szeretnénk, hogy egy olyan kereszt kerüljön ide, ami egy kínai márványból készült, modern alkotás, hanem a régit szeretnénk lemodellezni – hívta fel a figyelmet.

Ezért pénteken, összefogva a helyi lokálpatriotákkal, beszállították a törött darabokat a múzeum udvarára, ahol ideiglenesen tárolják, ameddig úgy alakul, hogy levehetik a mintát. A továbbiak azonban az anyagi források függvénye, jelentősebb összegre lesz szükség, hiszen milliós nagyságrendű lehet a helyreállítás.

Miközben kitakarított temetőt vizionálunk a rendbe tett kőkereszttel, Pátkai Ádámék intenek, hiszen indulnak a pick uppal a városba Farkas Attila restaurátor-műtárgyvédelmi osztályvezetővel és Hudi Tiborral, a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteménykezelőjével. Visszaintünk, majd Pálffy Sándorral gyalog indulunk az autóhoz. Bizakodó, a várossal, az egyesülettel és a tenni akaró jóemberekkel sikerülni fog a felújítás.

– Nem lehet másként – mondja búcsúzóul.