2024.02.03. 07:00
Amit a legendás Michael Schumacher is aláírt (képek)
A passzok, azaz a nyakba akasztható plasztik- és egyéb anyagól készült kártyák fő funkciójukat csak néhány óráig, esetleg napokig töltik be a rendezvényeken, de a viselőjük sokszor megőrzi őket, hiszen idővel emlékké, olykor pedig kultikus tárggyá is válhatnak.
Ahány belépőkártya, annyi emlék
Fotó: Juhász-Léhi István
Az első adag jégkorongos: régi Pannon hokitorna, ilyen-olyan nemzetközi jégkorongtornák a norvégok vagy éppen a finnek ellen. Nem találtam, de valahol lapul a 20 évvel ezelőtti 4-5-ös Magyarország–Kanada-meccs passza is. Mekkora meccs volt! Az első gólt emlékeim szerint szegény Ocskay Gabi lőtte, másnap nem is volt hangunk.
Egy másik szett azokra az évekre emlékeztet, amikor segítettem ralit szervezni a Zemplénben és Miskolcon. 2002-ben még előfutóként autóztam a Vredestein ralin, ősszel pedig már a verseny sajtójában iparkodtam helytállni. Nem voltak közösségi platformok, az internet akkor lódult neki. Szép évek voltak sok autóval, jó versenyekkel, mára legendás kollégákkal.
Végül, de tényleg nem utolsósorban: Formula-1. Amikor Schumi visszaváltott a Mansell-kanyarban, és 40 Celsius-fokban a hideg kirázott, emlékszel, Ervin? Ezekben az években volt Palik László a kommentátor, majd a ring első embere. Micsoda autók szelték az aszfaltcsíkot. Nem szokás, komoly ember nem tesz hasonlót, de 2005-ben aláírattam a passzomat: összesen tíz világbajnoki címmel rendelkező félisteneket, Michael Schumachert és Niki Laudát kértem meg egy-egy autogramra. Megvan, féltve őrzöm a kártyát.
