Úszóversenyek, vitorlássportok múltja a Balatonnál

Mária Terézia, a 18. század végén, a Ratio Educationis című rendeletében még tiltotta a tóban való fürdőzést, amelynek következménye az lett, hogy a magyar honpolgárok nem tanultak meg úszni. Ezért keltett nagy feltűnést az „árvízi hajós”, a nagy reformpolitikus, Wesselényi Miklós (1796-1850), aki 1835-ben átúszta a tihanyi öblöt, a parton álló sokaság nagy döbbenetét kiváltva ezzel. A modern polgári úszósport megszületését a Balaton partján, Szekrényessy Kálmán (1843-1923) nevéhez köthetjük, aki korának híres úszójaként 1880. augusztus 29-én Siófokról Balatonfüredre – a több mint 10 kilométert megtéve – 6 óra 40 perc alatt tempózott át, s a tavat még több alkalommal átúszta. A kalandos sorsú, neves nemesi családból származó Szekrényessy – aki orvostant és jogot hallgatott, majd önkéntes katona lett és a török hadseregben is szolgált – a Tihany-Balatonfüred-Tihany duplatávot 1879-ben teljesítette, de az igazi szenzáció 1880 augusztusában történt meg, amikor először átúszta a tavat.

A balatoni úszósport elindítója kétségtelen, hogy Szekrényessy Kálmán volt, bár akadtak még meghatározó alakok az átúszók közt. Ilyen Balatoni Károly (1878-1945), aki rendszeresen nyert ezeken a versenyeken, megalapította a Balatonátúszók Egyesületét, s nevét is ezért változtatta meg Graflról (1899-ben) Balatonira. A Balaton átúszás olyannyira kapcsolódott Grafl Károlyhoz, hogy amikor 1905-ben nem adta be nevezését, az átúszás elmaradt és csak két évtized múlva rendezték meg újból. Az úszás mellett a vízipóló volt a másik, hozzá igazán közelálló sportág, melyet a szintén kiváló úszó és sportember, bátyjával, Grafl Ödönnel közösen űztek. Az edzőtáborokra is javarészt a Balatonnál került sor. Porzsolt Gyula siófoki ún. „indián táborában” 1895-ben a Grafl fivérek olyan neves úszóbajnokkal edzettek együtt, mint Hajós Alfréd és Bauer Rudolf. Az első vízipóló meccsre szintén a tónál került sor, Siófokon.

A 19. század első harmadában maga Széchenyi István volt az, aki Himfy nevű vitorlásával hajózott a tavon, de a tavi vitorlássport kezdetei az 1860-as évekre tehetők. 1866-ban az a hír járta, hogy Erzsébet királynénak megmutatják majd a szép Balatonfüredet is. A látogatás végül – a porosz háború miatt – nem történt meg, ellenben a híresztelés nagy fejlesztéseket indított el a tó partján: köztük a vitorlássport kibontakozását. A valódi áttörést az hozta meg, hogy az 1880-as években Andley Gosling angol főkonzul egyik kedvelt vidéke lett a Balaton, ezért Királynő nevű hajóját idehozatta szülőhazájából. Időközben Richard Young – Balatonfüreden letelepedett angol hajóépítő – elkészítette Mariska nevű yachtját, így a professzionális

vitorlások egyre szaporodtak a tavon. 1882-ben megrendezték az első vitorlásversenyt, melyen még csak három hajó vett részt: a Királynő (Szarvassy Sándoré), a Mariska (Esterházy Andoré) és a Herczegnő (Némethy Ernőé). Mindezen előzmények hatására alakult meg 1884 februárjában az a Balatoni Vitorlázó Egylet, amely valósággal felvirágoztatta a tavi vitorlássportot. Első, nagysikerű vitorlásversenyét 1885 augusztusában tartotta, később nevét Stefánia Yacht Egyletre változtatta, majd kikötője és – Hauszmann Alajos egyleti tag terve szerint – klubháza is megépült. Richard Young hajóépítő füredi távozását követően Ratsey E. Mihály cowesi hajóépítő vette át az üzemet és a korszak tehetős arisztokratái sorra gyártatták itt vitorlásaik: Esterházy Mihály Alma, Andrássy Géza Álmom, Károlyi László Arám, Andrássy Sándor Fergeteg, Esterházy Ferenc Gardenia, Nádasdy Ferenc Miczi, Ádám Károly ikonikus, Kishamis nevű yachtja készült el a balatoni hajógyárban. Az egylet tagjainak száma a 19. század végére a 100 főt is elérte. A jeles tagok ebben az időszakban a vitorlássport felfuttatása mellett a Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaságot is megalapították, így ösztönözve az éppen hanyatlását élő tavi gőzhajózást, életben tartva ezáltal a tavi közlekedést és a vízi életet. 1892 neves év volt az egylet történetében, mert Stefánia főhercegnő Balatonfüredre látogatott. A jeles alkalomra regattát rendeztek, melyen Andrássy Géza Álmom nevű hajója győzött, amit – a későbbi kormányzó – nagybányai Horthy Miklós sorhajózászlós vezetett. Ezekben a napokban készült el a Stefánia főhercegnő egy balatoni yachton című fotográfia is. A jóhangulatú hercegnői látogatást 1896-ban egy hatnapos ismételt vendégség követte, újbóli vitorlásversenyekkel, díszes és népes mulatságokkal. Az egylet tevékenysége nem korlátozódott a nyári szezonokra, hiszen téli versenyeket is szerveztek: 1895-ben Ádám Károly szerezte be az első jégvitorlát, meghonosítva ezáltal a tavi jégvitorlázást is.

A Stefánia Yacht Egylet nevét 1912-ben Magyar Királyi Yacht Clubra változtatták, s ezen a néven 1945-ig működött. A két világháború közti időszakban a nagyobb méretű yachtokat egyre inkább a kisebbek váltották fel, valamint a tó több településén – Balatonalmádi, Siófok, Földvár – további egyesületek, vízi sporttelepek alakultak. 1929-ben megalakult a Magyar Vitorlás Szövetség és a tavi vitorlássport kiemelkedő állomásaként tarthatjuk számon azt is, hogy 1933-ban Balatonfüreden már vitorlás Európa-bajnokságot tartottak, 1934-ben pedig megrendezték az első Kékszalagot. A második világháború idején a sporthajózás háttérbe szorult, a tavi hajóállomány nagy károkat szenvedett.

Napjainkban a régi hagyományokra építve, mind az úszó-, mind a vitorlásversenyeknek szép és eredményes folytatását és kibontakozását tapasztalhatjuk a Balatonnál.