Egy veszprémi fiatalember története, aki térdprotézis műtét után a sportolásnak köszönhetően úgy érzi: újjászületett

Hosszú évekig tartó mozgásszervi betegség után, ami egy térdprotézis beültetéssel ért véget, az elmúlt időszakban egy teljesen új életszakasz kezdődött Baranyai Gábor számára. A fiatalember életében ezzel lezárult egy korábbi, fájdalmas, mozgásszegény, részben egészségtelen életvitel. Mióta nem fáj a térde, fokozatos újbóli sportolásba kezdett, amiről azt mondja: „mindegyik sportág mást ad, más érzetet kelt, de ami mindegyikben közös, amit mindegyik tevékenység művelése közben érzek, az, hogy élek, újra élek, és végtelenül hálás vagyok mindezért, így hitemben is megerősödtem”. 

Gábor példája nem egyedi, de erőt adhat és motiválhatja mindazokat, akik régóta szeretnének már valamit kezdeni magukkal, de a kényelem, az időhiány vagy bármilyen egyéb ok miatt nem vágtak bele semmilyen rendszeres sporttevékenységbe. A hangsúly itt is a rendszerességen van, de ez nem jelenti azt, hogy monoton és unalmas dologról lenne szó. Éppen ellenkezőleg. Gábor például négyféle tevékenységet kombinált, ezek a gyógytorna (azon belül is az elgyengült izomcsoportok fejlesztése), a rendszeres séta, az úszás és a kerékpározás, illetve e-bikeozás. „Számomra, ami a legtöbb örömet adja a négy sportág közül,  az az elektromos biciklivel való közlekedés és az úszás. Jó érzés az úszómedencében minden alkalommal egyre több erővel a hosszokat róni, melyek monotonitása, ritmusa, ismétlődő szakaszai mindig arra sarkallnak hogy gyerünk, még egy hossz menni fog, csak még egy kicsit bírjam ki! Így elég sokáig el tudom húzni, és amikor elérek arra pontra, hogy most már elég, akkor érzem a medencéből kiszállva, hogy minden izmomat megmozgattam, mindenhol áramlik bennem a vér, nem fáj semmi és nagyon jól érzem magam!”

Ami az elektromos kerékpározást illeti, Gábor sok kritikát olvasott és hallott arról, hogy ez nem is igazi bringázás, csak kényelmes emberek használják, nem valódi sport, és hasonlók. Számára viszont a kerékpározás szintén egyfajta mozgásból eredő örömforrás lett, és nem bánta meg egyszer sem, hogy beruházott egy elektromos biciklibe. Egyrészt a műtét utáni rehabilitációs folyamatokat nagyban segítette, hiszen a térd terhelését, az izmok fejlődését, fejlesztését a hajtásláncba beépített motor rásegítése fokozatokkal és egy könnyített mozgással támasztotta alá. És ami mindennél többet jelent Gábor szerint, az nem más, mint „a dinamikus mozgás, a sebesség, a szabad levegő, a testmozgás, a könnyebb kigyorsítások, a domborzati viszonyoktól független tempós haladás, ami egy emelt pulzusszámon történő folyamatos aktivitást igényel, hozzájárul a jó közérzetemhez és a korábbihoz képest sokkal egészségesebb, minőségibb életvitelhez. Végre azt érzem, hogy én is mozoghatok, én is élhetek.”