Álmok és valóság

November 13.

Az első Almodóvar-film, amit láttam, az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén volt. Arra is emlékszem, hogy hol. Budapesten, a Művész moziban. Ez azért érdekes, mert több évtized távolából az ilyesmi csak akkor megy, ha az adott alkotás valami miatt komoly hatást gyakorolt a befogadóra. Elsőre az addig vásznon soha nem látott színek ragadtak meg, az elképesztő figurák és természetesen Carmen Maura szenzációs játéka. Vele később volt szerencsém személyesen is találkozni, ami szintén komoly ajándék a szeszélyes sorstól. És jöttek sorban a spanyol rendező filmjei, az ellenállhatatlanul viccesek és a tragédiába hajlók. Olyan színészekkel, mint például Penelopé Cruz és Antonio Banderas, akik egy kvázi szubkultúrából kiindulva később meggyőzték Hollywoodot is. Van ilyen is.

Közben azt is sejteni lehetett, hogy Almodóvar nem csupán az egyik legszórakoztatóbb kortárs filmművész, de igen jól is ír. Ha másból nem, hát a forgatókönyvekből lehetett erre következtetni. Aztán megjelent magyarul is a Patty Diphusa című, egymással laza kapcsolatban álló történeteket tartalmazó kötete, és a sejtés bebizonyosodott. A rendező hősnője bőrébe bújva szórakoztatta olvasóit komikus-groteszk sztorijaival, néhol provokatív módon mutatva be az alternatív madridi éjszaka szellemi pezsgését. Majd hosszú (irodalmi) csend következett, míg nemrég megjelent Az utolsó álom című kötete, amelyből gyorsan kiderült, hogy Almodóvar ott folytatta, ahol abbahagyta. Már ami a La Movida kulturális mozgalom hatásának érzékeltetését és a stílusát illeti. Tizenkét elbeszélés, sajátosnak is nevezhető, néha lehengerlő, máskor zavarbaejtő humor, emlékiratok is meg nem is, életrajzi töredékek mindenesetre, szóval száz százalék Almodóvar. Filmes, forgatókönyvekre hajazó modor és lendület. Néhol kissé borús és melankolikus, hogy aztán egy nem is olyan váratlan pillanatban pengeélessé váljon. Almodóvar varázsbőröndjéből ismét kizuhant egy jó adag álom és valóságos alkatrész. 

November 14.

Két gyerekkönyvet lapozgatok váltogatva. A második gyerekkor küszöbén ez egyrészt szinte elvárás, másrészt előre olvasok, mielőtt a zsűri (célközönség) elé kerülnek a művek. Nem akarok felsülni egy jól irányzott keresztkérdés elhelyezésekor. Egy unoka (pláne kettő) nem viccel, résen kell lenni. Harmadrészt őszintén érdekel, milyen művek segítségével pallérozódhatnak a kölykök. Az egyik könyv a Kicsikből nagyok elnevezésű sorozat egyik darabja, azt hiszem, a legutóbbi, és Neil Armstrong életével és munkásságával ismerteti meg a valószínűsíthetően 4 pluszos érdeklődőket. A széria arra ösztökéli őket, hogy megismerjék kiemelkedő tudósok, művészek, újítók életét, akik valamennyien hihetetlen dolgokat vittek véghez, holott ők is gyerekként kezdték az életet. Így volt ezzel Frida Kahlo, Albert Einstein és Teréz anya is. Szóval széles a skála. És mindez tekerhet egyet a felettébb szükséges önbizalomfaktoron. 

Armstrongnál maradva, mi lehet izgalmasabb egy élénk képzelőerővel megáldott fiúgyereknek, mint a világűr, a holdra szállás, vagy csak szimplán a repülés? A nagy álmok merészsége tehát, amelyek akár valóra is válhatnak. Jó könyv, ráadásul a felolvasó felnőttnek is szolgálhat újdonságokkal. Jelentkezzen például, aki tudta, hogy hősünk előbb tanult meg repülőt vezetni, mint autót. Na ugye. Szöveg- és sorozatötlet María Isabel Sánchez Vegara, remek rajzok Christophe Jacques, fordította Pethő Dóra. 

A másik könyv A gombák titokzatos birodalma, írta Lynne Boddy, illusztrálta Wenjia Tang, fordító Zölei Anikó. 

Na, ez a gombadolog van olyan izgalmas, mint egy űrutazás, ez is személyes tapasztalat, jól tetten érhető egy minden iránt érdeklődést mutató gyermek esetében. Mert, ugye, először is se nem állat, se nem növény, oszt mégis van, ugye. Nagyjából mindenhol. Csudás társaság, olyan, mint maga az élet, veszélyes és finom. 

A könyv egy olyan összefüggésrendszerrel ismerteti meg a gyerekeket, ami behálózza az egész világot, amire éppen rácsodálkoznak, és ami tele van titokkal. Azok meg azért vannak, hogy megfejtsük őket, ez az inspiráció. Az üzenet, vagy mi. 

Fontos kötet, remek kezdés egy hosszú úton, amelyen majd felismerhetik a ,,bolondgombákat”, és akár gombabolonddá is válhatnak, mint jelen sorok írója, valamint családtagjainak jelentős része. És a felolvasóra ugyanaz vonatkozik, mint Armstrong esetében, már amennyiben a holtig való tanulás őszinte híve.