A kísérő El Caminója

Áron Pannonhalmán járt gimnáziumba, majd villamosmérnökként végezte az alapképzést néhány hete, és hamarosan mesterképzésre készül. A pannonhalmai évek azonban több szempontból is meghatározóak voltak életében, például az ottani prefektus személye miatt is. A kollégiumi nevelő évente vitte a diákokat kerékpáros túrára, így először Krakkóba kerekeztek az ifjúsági világtalálkozóra. Áron vallja, hogy az esemény megerősítette a hitében, miközben jó volt sportolni és világot látni is. Később még Németországba, Horvátországba is elkerekeztek, minden évben jártak valahol biciklivel, kis eltérésekkel ugyanazzal a csapattal. Aztán jött a járvány, és az egyetem miatt is kimaradt Áronnak pár éve a kerekezésből, de barátaival tartotta a kapcsolatot, és már jó pár éve eldöntötték néhányan, hogy a következő világtalálkozóra kibicikliznek. Akkor még nem tudták, hogy az Portugáliában, Európa legtávolibb pontján lesz. Elkezdték a szervezést, hárman bevállalták, hogy a 39 napos túrát végigtekerik.  

- Én már akkor tudtam, hogy a diplomázás és más okok miatt nekem nem fér bele ennyi idő. Amikor már le is tettem róla, hogy kijussak, akkor kérdezték meg tőlem a fiúk, hogy vállalnám-e az autós kíséretüket a túra második felén. Ez nem okozott gondot, örömmel vállaltam. Azonban szerettük volna felhívni valamire a figyelmet túrázás közben. Pannonhalmán hangsúlyos az ökumenizmus, a kerékpározó három fiú közül ketten tanítói szakon tanulnak, így próbáltuk összekötni a gyerekek nevelését, oktatását a sporttal. Úgy gondoltuk, hogy a Bethesda kórháznak gyűjtünk a komoly lelki töltettel is bíró zarándoklat során. Szerettük volna felhívni a figyelmet az intézményre, és hozzájárulni néhány mozgást segítő eszköz beszerzéséhez. A közösségi oldalon mindennap beszámoltunk arról, hogy merre járunk, és jeleztük a gyűjtést is, amit augusztus végéig folytatunk a közösségi oldalon. Már mostanra a várakozásunkat is felülmúló összeg gyűlt össze - mondta örömmel Áron. Hozzátette, hogy a zarándoklat során természetesen imádkoztak is, naponta volt rózsafüzér-imádság, próbálták felvenni a katolikus egyházi rendezvény hangulatát, és ahogy közeledtek a célhoz, egyre többekkel találkoztak, akik szintén oda tartottak.  

- A kecskeméti, pécsi, budapesti fiúk végigtekerték a távot, a 4070 kilométert, több mint 35 ezer méter szintemelkedéssel. Az annyi, mintha egy éven át mindennap feltekernénk Pannonhalmán a faluból az apátsághoz - magyarázta Áron, aki repülővel érkezett Bilbaóba, a város környékén váltotta le az előző kísérőt. Ott csatlakozott a kerékpározókhoz, ahol a francia El Camino kezdődik. Onnantól Composteláig végig a Caminón mentek, több mint 1500 kilométeren át, 15 napig, napi átlag 110 kilométert tettek meg. Onnan még közel 600-700 kilométer volt hátra Lisszabonig, a végső célig. 

 - Komplex feladat volt az enyém, vittem a fiúk csomagjainak egy részét, bevásároltam nekik, gondoskodtam a napi hideg és meleg élelemről, szállásról. Az útvonalon sok olyan étterem van, amely zarándokmenüt kínál elérhető áron, ezeket felkerestem és közben tartottam velük a kapcsolatot. Szerszámok is voltak nálam. Sok esetben a pannonhalmi főapáttól kapott zarándoklevéllel kaptunk szállást kolostorokban, monostorokban. Ez nagyon jól működött Franciaországban, de Spanyolországban már kevésbé. Nehézséget okozott az is, hogy spanyolok kevésbé beszélnek angolul, de nekem sokat segített az út abban, hogy meg merjek szólalni idegen nyelven. Egyfajta zarándoklat volt ez az út nekem is, hiszen naponta kellett megoldanom különféle problémákat, rögtönöztem, szükség volt a kreativitásra. Közben pedig két héten át alkalmazkodni adott helyzetekhez, a biciklisekhez, és ez sokszor nem könnyű dolog. Figyelni rá, hogy mire van szükségük. Néha fárasztó volt, sokszor szellemileg jobban, mint fizikailag. De amikor örömöt láttam az arcukon, az kárpótolt mindenért, és az is tetszett, hogy nekem volt időm sétálni egy kicsit az érintett településeken. Korábban egyik országban sem jártam, fel kellett venni a közlekedési kultúrát, szokásokat. Amellett kerékpáros kísérő sem voltam addig, de a korábbi túráinkon mindig volt kísérőnk, így láttam, hogy mit csinálnak jól vagy éppen nem jól. A tapasztaltakat próbáltam hasznosítani - összegez Áron, aki a napokban érkezett haza társaival. A világtalálkozón egy szűk hetet töltöttek augusztus elején. - Fábry Kornél atya felívta az ott levő magyarok figyelmét az érkezésünkre, így több százan szurkoltak nekünk, és örültek, amikor célba értünk. 1300 magyar volt kint a világtalálkozón, köztük megyénkből is többen és tapolcaiak szintén, de kerékpárral csak a három barátom utazott ki. Sokan imádkoztak értünk, hogy biztonságban legyünk és épségben hazaérjünk. A célba érés hírére a prefektus gratulált és örült, ez jólesett mindannyiunknak, pedig ő csak engem és a három kerékpáros egyikét tanította. A pápai misén másfél millió fiatallal voltunk együtt, ez óriási élmény volt, és jó érzéssel töltött el látni, hogy az egyházban sok fiatal van és egy célért vagyunk ott – mondta Áron, aki számára a pihenés csak ezután következik. Aztán később majd vállal hasonló kísérést, de kerékpározni is szeretne túrákon. 

Barátaival jövőre tervezik, hogy Párizsba tekernek ki, az is hosszú út lesz. Az eddig leghosszabb Áron számára a Belgrád-Isztambul, 1300 kilométeres, tíznapos út volt kilencezer méter szintemelkedéssel. De nagyon fiatal még, egészséges, szorgalmas, és a hitét megerősítette az elmúlt néhány hét. Mi akadálya lehetne, hogy több ezer kilométeres utakat végigkerékpározzon?