2023.05.14. 11:30
Mámi, a vezér, a félénk ikrek, a fehérszőrűek és a többiek (videó)
Előre-hátra, előre-hátra és megint – hintázás egy fa ágára szerelt ülőkében. Léleképítően megnyugtató, főleg az erdő szélén, ha közben dámcsapat ifjainak mozgását nézhetjük hosszan. „Ha az ember elcsendesedve figyel, a dolgok megmutatják magukat" – vallja a házaspár, amely Zirc-Szarvaskúton a farmot kialakította. Annak örülnek, ha látják a hinták alatti nyomokból, sokan használták azokat.
Az almát csemegeként kézből elfogadják a dámszarvasok gondozóiktól, más érdeklődőkhöz is szívesen közel mennek, ha a kerítésen kívülről csodálják őket
Fotó: Rimányi Zita/Napló
Hogy kerül egy gyógyszerész a dámszarvasok közé? Szitó Martina sokáig csak patikákban dolgozott. Édesapja hirtelen halálakor örökölt Zirc határában egy területet, amiatt letette a vadász- és a gazdavizsgát. Férjével, Bognár Ákossal elkezdték az erdőt megtisztítani a szeméttől, és a feleség születésnapjára kapta párjától a fára fellógatott hintát. Abban ült, amikor eszébe jutott a szarvaskúti dámfarm ötlete. Kirajzolódott szemei előtt az erdő melletti fás legelő, aztán a Bakonyi Zöldkör előadásán hallottak alapján összeállt számára a kép. A fás legelők ugyanis egyedi bakonyi kulturális hagyatéknak számítanak, ugyanakkor eltűnőfélben vannak. Ebből a korábban bevett gazdálkodási formából egyre kevesebb van, pedig egykor a falvak közösségi tereinek számítottak. A legelés miatti sajátos flórájukat sok helyen felváltotta idegen fajok térnyerése. Ezért szerettek volna Martináék a fás legelőjükön állatokat tartani. Részben az eleink iránt érzett tisztelet okán, és ma már úgy vélik, vadfarmjuk annak a megtestesítője, ami a környéken élők együttműködésére jellemző. Kaptak már szénát, megszottyadt almát, tanácsokat állattartóktól.
Dámfarm Zirc-Szarvaskúton
Fotók: Rimányi Zita/NaplóTavaly nyáron kezdték az előkészítést, télen, idén érkeztek a dámok. Most már öt felnőtt egyed és öt egy év alatti van Szarvaskúton. Köztük két kézzel nevelt bika, akiket cumisüvegből tápláltak korábban: Brúnó és Enzó. Csak pár nap eltéréssel születtek, de nagy a különbség fejlettségük közt, mivel Brúnó az elsőszülöttje az anyjának, Enzó a sokadik az övének, és ahogy idősödnek a tehenek, erősebb borjakat ellenek. Máminak pedig Martina adta a nevét, ő náluk a tízéves vezértehén. Mivel a legidősebb, rá hallgatnak a többiek, követik mozgását, viselkedését. A rudliban, a szarvascsapatban minden tagnak egy kicsit az anyja, és szerencse, hogy elveszi kézből az almát, a csemegéjét, így a többiek is nagyrészt. A fehér szőrűek kicsit félénkebbek. Az egyik ilyen bikát a gyógyszerész a fényes, fehér, patikákban rendre kikevert hidratáló alapkrémről nevezte el Cremornak. Ő nem albínó, csak őzeknél, gímszarvasoknál szenzáció a fehér szőr, a dámoknál három hivatalos szín van: a fehér, a fekete és a vadas. Gondolhatjuk, hogy Mokka egészen sötétbarna. Ő sokszor az ikrekkel tart, akik még hátrahúzódnak, ha ember érkezik a farmhoz.
Martina és Ákos azért döntött a dámok mellett, amelyeket hazánkba Mátyás idejében telepítettek be, mert jól tűrik, ha ilyen formában tartják őket, jó az immunrendszerük és bírják a bakonyi klímát. A házaspár egyelőre szeretné apró, óvatos lépésekben kitapasztalni gondozásukat. Több dámfarmot meglátogattak, egyetemi jegyzeteket olvastak a témában. Azt már saját szemükkel látják, hogy szarvascsapatukban az egyedek közt sajátosak a személyes kapcsolatok, mint egy családban, és a dámok éppúgy kíváncsiak ránk, emberekre, mint mi rájuk, s közben egyéniségük alakul. „Szelídségi fokuk különböző, még nem tudjuk, a bikáknál mennyire marad meg, ahogy nőnek. Nekünk az jelent sikerélményt, ha látjuk a hinták alatti nyomokból, hogy többen használták azokat, megálltak a dámok közelében, akár sétálók, gomba- és a medvehagymaszedők. Közben Brúnó kedvence néven már született egy sütemény, egy egyedi répatorta, és júniusra szaporulatot, kisborjakat várunk" – fogalmazott Martina.