A szülők nagyon-nagyon fárasztó gyöngyszemei

Az ADHD kapcsán keresték meg szülők szerkesztőségünket, azt kérték, szakértő segítségével írjunk erről a tünetegyüttesről, hogy szélesebb körben tudjanak róla többet. Azt szeretnék, ha rávilágítanánk cikkünkkel arra, hogy a három főszereplő a témában a gyerek, a szülő és a pedagógus, s mindenki jobb, könnyebb helyzetet szeretne, de olykor minden jó szándék ellenére látszólag ellentétesek az érdekeik. Az ADHD egy angol kifejezés rövidítése, a figyelemhiányos hiperaktivitászavar egy idegrendszeri hátterű eltérő fejlődés. Akik semmit vagy keveset tudnak róla, azok csak azt érzékelik, hogy van egy folyton szétszórt, nyüzsgő kisgyerek, akivel csak a gond van. Rásütik, hogy rossz, neveletlen.

Egy édesanyával személyesen is beszéltünk, kisfiánál diagnosztizálták ezt az állapotot. Mindenfajta kezelésre elvitte már, de nem mind használt, és amit még ajánlanak, az neki drága. Elmondta, hogy férje a közös csemetéjükkel kapcsolatos nem megszokott kihívások miatt hagyta el, így alig tudja a gyermeket eltartani, s munkahelyén a pedagógusok naponta többször felhívják, hogy rohanjon azonnal az iskolába, mert a kisdiák verekszik, veszekszik, dühös, nem marad meg a padban. Nem minden munkaadó tolerálja ezt. Emellett az anyuka maga is nagyon fáradt, mert munka után az ADHD-s otthon is visít minden percben, ő ilyenkor hiába tudja, hogy ekkor kellene a legjobban szeretnie, olykor elfogy a türelme. Akkor jön az önmarcangolás.

A folyamatos készenlét feszítésében

Az édesanya szeretné, ha gyermekét az iskolában nem bélyegeznék meg, nem közösítenék ki, nem szégyenítenék meg mindennap többször, csak azért, mert nem értik, hogy ő nem szimplán rossz. Ő gyöngyszemnek tartja, akinek különleges képességei vannak, még fel nem fedezett tehetsége. Ám az oktatás során sosem dicsérik; csúfolják, nincs barátja, és gyakran mondogatja, hogy ettől szenved. Az édesanya szeretné megértetni a pedagógusokkal, hogy nem tudja másnapra megszerelni, megjavítani, megnevelni a kisfiát. Az is gondot jelent neki, hogy a többi szülő aláírást gyűjt azért, hogy kitegyék gyermekét az iskolából. Közben megérti a tanítókat: rengeteg a feladatuk, sok tanulóval kell foglalkozniuk. Ezért segíthetne talán az, ha többet tudna mindenki az ADHD-ról.

– A szülő folyamatos készenlétben van; ez olyan túlfeszítettséget jelent, ami hosszú távon következmények nélkül nem tartható fenn. Fontos, hogy a szülő magára is tudjon időt fordítani, épp azért, hogy gyermekéért a legtöbbet tehesse. S igen, a kisdiák is érzi, hogy valami baj van vele, rossz neki, önértékelési nehézségekkel, hangulatváltozásokkal küzd – kezdte tájékoztatását Sztanó Flóra veszprémi gyermekpszichiáter, aki ADHD-s gyermekekkel, családjukkal is foglalkozik.

A szülők szempontjai

– Az aktuális nehézségek azonnali megoldása, a tűzoltás mellett fontos a gyermek állapotának hátterét megismerni, megérteni mind a szülőnek, mind a pedagógusnak. Nincs gyors, mindent helyreállító megoldás, ezért saját feltöltődésére tudatosan kell ügyelnie a szülőnek, hogy bírja a mindennapos kihívásokat. Megtanulhatja, gyermeke viselkedését milyen kommunikációs technikákkal kezelheti, milyen stratégiákkal tudja megelőzni hosszú távon a problémákat, hogyan építhet ki jutalmazási rendszert, de varázsütésre nem szűnik meg a probléma. Érdemes a gyermek körül egy támogató kört kialakítani, amely több lábon áll. A gyermeknek és a szülőnek egyéni segítségre, támogató csoportokra is szüksége lehet. Gyermekpszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus, mozgásterapeuta, egy jó edző, szülő-sorstárs – mindannyian részei a segítő körnek. Ha a szülő energiaszintje nagyobb, a gyerek helyzete könnyebben javulhat, viselkedésének kilengései csendesednek, és az visszahat a szülőre, kisebb megerőltetéssel telhetnek a mindennapok. Ezért mindig azt kell figyelni, épp hol kell több segítség – sorolta szakértőnk.

A gyermek érdekei

Terápiák kiválasztásánál vannak szakmai irányelvek, általános javaslatok, de a gyermeket, a család körülményeit megismerve kell megválasztani e téren az irányokat. Nem kell elhordani a nebulót a negyedik-ötödik fejlesztésre is, lehet, hogy jobban megtérül, ha a szülő saját maga túlterhelését kerüli el. A fejlesztések kapcsán a szakmai tudás mellett az az igazán szerencsés, ha olyan szakembert talál a szülő, akivel együtt gondolkodhat. Akivel sikerül értelmeznie a gyermek aktuális állapotát, igényeit. A kicsinek így lehet nagyobb esélye arra, hogy szárnyalhasson, hogy felfedezzék, miben jó. Ha erre rájönnek, akkor a szülő könnyebben kitart a nehéz percekben, a diák pedig kudarcait kompenzálja, ha van olyan terület, ahol képességeit kibontakoztathatja, amit élvez, ahol sikerélményhez jut.

Van előnye is az ADHD-nak. Az ilyen gyerekek az igazság kis bajnokai, igazságérzetük jellemzően nagyobb az átlagosnál, ez persze szintén okozhat galibákat, de alapvetően mégiscsak fontos tulajdonság. A kapott ígéreteket kitartóan kikövetelik, ezáltal a környezetet következetességbe szorítják. Ami érdekli őket, abban jól el tudnak mélyedni, fontos ennek ,,kihasználása” akár a tanulás, a szabadidőtöltés terén. Ha ezt látja a szülő, az átsegítheti a megpróbáltatásokon – sorolta az orvos.

A pedagógusi oldal

Sztanó Flóra úgy véli, sok múlik a pedagógusok hozzáállásán, nyitottságán. A leterhelt tanár nehezen tud kreatív módon, a megszokott módszerektől eltérően reagálni egy nyüzsgő, zsizsegő gyerekre, pláne sokszor egyszerre többre. Jól jön, ha az iskolában van gyógypedagógus, pedagógiai asszisztens. Fontos a megszokottól eltérő idegrendszeri működésről többet tudni, az ADHD egyszerre követel határozottságot és rugalmasságot. Az oktatásban a pedagógusok teherbírásának is óhatatlanul határokat szabnak a meglévő működési rendszer keretei. Szakértőnk tapasztalatai alapján ma már gyakori, hogy egy harmincas létszámú osztályba nem egy olyan tanuló jár, aki ADHD miatt vagy más okból másfajta figyelmet igényelne, nagyobb arányban vannak jelen nehezebb viselkedésű gyerekek.

Azt tanácsolja, hogy a szülő próbáljon olyan pedagógust találni, akivel sikeresen elkezdhet egy párbeszédet arról, miért olyan, amilyen a gyermeke. Azt is tudniuk kell a tanároknak, hogy ADHD esetén egy-egy fejlesztés eredményének beéréséhez legalább fél–egy év kell. A szülők sokszor félnek ilyenkor gyógyszert elfogadni, de van, hogy a probléma mértéke, a gyerek helyzete vagy az időfaktor miatt indokolt, ez is a komplex terápia része.

– A figyelemzavaros, túlmozgásos tünetegyüttesnek biológiai háttere van, sok pszichés következménnyel jár, komplex helyzetet teremt, a terapeutától is komplex megközelítést igényel. Az az ideális, ha a szülő, a pedagógus és a terapeuta háromszöge középpontjában helyezkedik el a gyermek érdeke, de nemcsak ő szorul támogatásra. Elsődleges a felnőttek mentálhigiénés teherbírása, hiszen hiába kapnak számos ötletet, ha nincs energiájuk végigcsinálni. A címkézésnél persze mindig jobb a tájékoztatás, az osztálytársak szüleinek érzékenyítése, érdemes beszélni nekik az ADHD mellett akár az autizmusról, a cukorbetegségről, hogy az alapokat mindegyikről tudják, ez az egészségnevelés része, és előítéleteket előzhet meg – hangsúlyozta Sztanó Flóra.