Felújítottak hat útmenti keresztet Porván

Útmenti, útszéli kereszteket, kő-, fa- és bádogfeszületeket Magyarországon gonoszűző célzattal már a középkorban állítottak, elsősorban útkereszteződések mellett. Ez a szokás a XVIII. században vált igazán gyakorivá. A jobbágyfelszabadítás után a magyar parasztság anyagi ereje is gyarapodott, a kőkeresztek építésének költségét viszonylag könnyen viselni tudta. Ezért különösen sok útszéli keresztet hoztak létre a XIX. század második felében. A ma állók többsége ebből az időből való, Porván is. Erről Brindzák Adrienn, a Porvai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszélt az ünnepségen. 

– A keresztállítás már önmagában jellegzetes vallásos megnyilatkozás. Szabadtéri keresztjeink nagy többségét nem az egyház állíttatta, hanem a hívek fizették költségüket. Legtöbben fogadalomból, hálából emeltettek keresztet házuk előtt, birtokuk végében, útkereszteződés mellett. Ezeket legtöbbször arról a személyről vagy családról nevezte el a nép, aki állíttatta. Porván hat található. Fellembeck Jakab és Eigner Mária 1896-ban, Ambrosz István és családja 1938-ban, Horváth György és Wéber Anna 1906-ban, Penics Mihály és családja 1900-ban állíttatott, a porvai hangya szövetkezet tagjai 1928-ban – sorolta Brindzák Adrienn és hozzátette: néha az egyéni áldozatkészség kevésnek bizonyult, ezért több ember, esetleg az egész faluközösség adakozására volt szükség. 

A keresztek egy része régi sorscsapások emlékét idézi. Leginkább asszonyok, lányok viselték gondjukat. Általában szombaton vittek hozzájuk virágot. Halottak napján gyertyát égettek tövükben. Az útszéli feszület tisztelete és megbecsülése általánosnak mondható a magyar katolikusság körében. Az előtte elhaladó férfiak rendszerint megemelték kalapjukat, a nők keresztet vetettek. Egyéni ájtatosságként sokszor előfordult előttük magányos imádkozás. Néha több asszony vagy egy egész rózsafüzér-társulat együtt kereste fel a keresztet, hogy koszorút helyezzen el rajta, és elé térdelve többek között esőért könyörögtek. Fontos szerep jutott a nép vallásos életében azoknak, amelyek a búcsújárások útvonalába estek. Körösztjáró napokon ugyancsak énekelve kivonultak azokhoz. 

– Településünkön a kereszteknek kiemelt szerepe van a német nemzetiség hitéletében. Így mikor a Bethlen Gábor Alapkezelő pályázatot írt ki felújításukra, éltem a lehetőséggel és 650 ezer forintot nyertünk. A kormány támogatta a munkákat, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében. Ez lehetőség volt az együttműködésre is, az együtt gondolkodás erősítésére. Az elszármazottaknak pedig különösen fontos az eredménye, amihez hozzájárult Müllerné Wenczel Rita önkéntesként és Bittmann Árpád kőfaragó szakemberként. Sokan mások is közreműködtek a megvalósításban – hangsúlyozta a nemzetiségi önkormányzat elnöke. A felújítás alkalmából tartott szentmisén összegyűjtött perselypénzt is a keresztekre fordítják. Azokat Schäffer Zoltán atya áldotta meg.