A húsfeldolgozás összes fázisát, módját ismeri, szereti a zirci hentes

– Korábban azt gondoltam, állattenyésztő leszek, aztán megtetszett egy másik szakma, ami közel áll az előbbihez, hentesnek tanultam. Vágóhidakon is dolgoztam, közben letettem a mestervizsgát. Egy ideig saját disznóim, marháim voltak, elvégeztem az aranykalászos gazda tanfolyamot. Ahhoz is értek, hogyan kell bolti hentespultban kiszolgálni a vevőket. Úgy érzem, ezzel életpályámon bezárult egy kör: a húsárukészítés minden oldalát ismerem, a legelőtől az asztalig – mondta el Holczinger Attila, aki jelenlegi munkahelyén, egy zirci családi vállalkozásnál többször körbevezette a húsfeldolgozó üzemben a pályaválasztás előtt álló nyolcadikosokat. Elmondta nekik, hogy a hentesmunkához kell matematika, kémia, biológia, tudás, gyakorlottság, megmutatta nekik a főzőt, a füstölőszekrényeket. A diákok közül páran furcsállták a feldolgozási folyamatot, aminek élelmiszer a végeredménye, olyasmi, amit ők is szívesen megesznek, de a legtöbben kerek szemekkel nézték a hentesek mozdulatait. Meglepte őket a sokféle termék, a számos elkészítési mód. 

Holczinger Attila szakközépiskolába Székesfehérvárra járt, és amint végzett, rögtön ebben a városban helyezkedett el szakmájában, egy nagyüzemben. Első munkahelye után egy veszprémi vágóhídra került. Aztán a zirci férfi örült, hogy lakhelyén talált állást: a Vezir Hús Kft.-nél már huszonöt éve dolgozik. Több mint negyedszázados a gyakorlata, főnöke fregoliembernek tartja – ahogy ő mondja –, azaz többféle feladatra bevethető. Attila örül, hogy így alkalmazzák, mert így változatos a munka, nem monoton. A csontozást, az áruátvételt, a töltőrészlegen szükséges teendőket, az előkészítést is megoldja.

– Mitől jó egy hentes? Szerintem attól, hogy az állatok részeit ismeri, maga elé tudja képzelni anatómiai felépítésüket, a sertését, a marháét, izomzatukat. Szeretnie is kell a szakmáját. Kell hozzá erő, állóképesség, hiszen olykor fél disznót, negyed marhát kell megemelni. Igaz, ma már sokat segítenek e téren a különböző berendezések, de külön gyúrni járnunk azért nem kell. A munkánk nehézsége pedig az, amit mi már megszoktunk, hogy hidegben kell dolgozni, az ízületeinkre vigyáznunk kell, a sok állás miatt is – sorolta a férfi, aki a húsfeldolgozás minden fázisát szereti, azt összetett feladatnak tartja. Úgy véli, sok mindenhez kell értenie, és ezt úgy érzékeltette, hogy elmondta: például a kolbász összetételénél, ha valamiből csak kicsit kevesebbet vagy többet tesz bele, a húsból, a zsíradékból vagy a fűszerekből, például a borsból, már egészen más lesz az íze.

– Azt szokták mondani, hogy bárki le tud vágni egy disznót, és ott is vannak a böllérek, akik a házi vágásokat végzik, ellesték eleiktől a hagyományokat. Azért szerintem mást jelent, hogy meg is tanulhattam ezt a szakmát. Nem mindegy, hogy néz ki a hús feldarabolás után, a tölteléket, ha van is bevált recept, meg kell ízlelni, kóstolni. Sokat számít a becsületesség, a megbízhatóság. Ugyanis az biztos, hogy az élelmiszeriparba mindig kellenek jó szakemberek, a gépesítés ellenére, hiszen enni kell, de nem mindegy, mit eszünk, egyre inkább felértékelődik a minőség szerepe – szögezte le Holczinger Attila, aki szívesen dolgozik továbbra is hentesként, és otthon szívesen fogyaszt kolbászt, szalámit hagymával, kenyérrel. Kedvencei közé tartoznak a füstölt húsáruk és a kolozsvári szalonna.