Közös magültetéssel ünnepeltek a zirci kertbarátok

Ne uralkodjon az ember a növényeken, engedje nőni őket, ahogy nekik jó. Ha ezt elfogadjuk, nekünk is jobb, könnyebb dolgunk lesz, egyszerűbben életben tarthatjuk őket. Olyat jó termelni, ami az adott földhöz jó. Érdemes megérteni a növények viselkedését  – vallja Pottyondy Ákos, aki két és fél hektáron gazdálkodik, kaszáló gyümölcsöst és gyógynövényeket gondoz. Tapasztalta, hogy jó a kertben embernek lenni. A Kertbarátok Ünnepén tartott tájékoztatást, ahol a kisebbek belekóstolhattak abba, amiről beszélt.

Pottyondy Ákos szerint a kert, a növénynevelés testi, lelki, szellemi haszonnal jár, és erről másképp kell gondolkodnunk, mint az utóbbi időben megszoktuk. Inkább józan paraszti ésszel. Nemcsak abból lehet bevétel, előny, amit értékesítünk. Az is érték, ami szép, ezért nap mint nap gyönyörködtet minket, étellel, itallal látja el a családot és dolgot ad az embernek. Manapság ketté vált életterünk és munkahelyünk, de nem muszáj így lennie. A helyben végzett munka a saját életterében fenntarthatja az embert. Csak elszoktunk ettől. Ami régen bevált, az ma hasznosítható, persze másképp, mint annak idején. A szakember a hagyományos tájhasználat kapcsán felsorolta, a gyümölcsfák vad fajai hol érzik magukat jól. A dió alacsonyabban lévő részeken, árterekben, magányosan. A szilva kicsit feljebb, társas lényként. A körte kicsit még magasabban, dombságokban, és így tovább haladva felfelé jön az alma, a barack, majd az erdei fajok, a meggy, a cseresznye. 

Előadóként szólt arról, hogy járva a vidéket gyűjt oltóvesszőket. Tíz lépésenként ültet fákat, azok felnőtt méretére előre gondolva. A csemeték köré egynyári növényeket tesz, hogy biztonságban legyenek, a gyökérkártevők ellen hagymásokkal védi őket. A metszés szerinte olyan, mint a rugó összenyomása, minél erősebben tesszük, annál nagyobbat ugrik. Hasonlóképp felgyorsítja az ágak visszavágása, az így keletkező reprodukációs kényszer a termőképességet, de hosszabb távon nem térül meg, és energiát von el, így a gyümölcs íze, illata kevésbé lesz kellemes, rost- és tápanyagtartalma csökken. Ezért azt javasolja, hogy ez a tavaszi feladat inkább gyöngéd gondoskodás legyen, olyan mértékű, amivel még segítünk a fának, de nem hajszoljuk túl. Arra szintén felhívta a figyelmet, hogy egykor ötven almafajtát is tartottak hazánkban és mindegyik termését másra használták. A takarmánynak szánt, kemény alma annyira illatozott, hogy ha a szekrény tetejére tették, belengte a házat. A gyümölcsök feldolgozásánál pedig többször juthatna eszünkbe az aszalás és az ecetkészítés. Mindent a maga természete szerint, a maga idejében, mértékkel, és tisztelettel, hálával, örömmel – összegezte hozzáállását Pottyondy Ákos. Kertjében tapasztalta, így működik jól. Például amikor feszültebb volt, a vad alanyra tett nemes oltvány megéledése kevésbé lett sikeres, pedig gyakorlott ebben.