Farsangi, télűző foglalkozásokat tartottak a Regulyban

Mohácsról érkezett birkabundás, famaszkos, busónak öltöztetett figura fogadta az érdeklődőket a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban, ahol fánkot és disznótoros ételeket kóstolhattak meg. Kipróbálhatták a különböző méretű kereplőket, bevethették azokat az évszakváltás sürgetésére, azaz zajkeltéssel igyekeztek elűzni a hideget és minden rosszat. A gyerekek maguknak készítettek álarcokat, miközben a felnőttek a kiszebáb ruhájának megvarrásában segítettek. 

Marton Károly, az intézmény munkatársa elmondta, hogy farudakból készítenek ilyenkor vázat, a hagyományok szerinti tavaszvárás jegyében. Arra erősítik rá az összeöltött vásznakat, amiket kitömnek szalmával. Így formálódik a később tűzre kerülő nő- vagy férfialak, a feje, a karjai, a teste. Arcát leginkább olyanra szokták rajzolni, mint egy bibircsókos vénségét. Szép ruhát szintén szoktak rá adni, fej- és vállkendőt, szoknyát, kötényt. Mellényt vagy esetleg kissé viccesen modernizálva eleink hagyományait, piros melltartót. Ám azokat az elégetés előtt többnyire leveszik róla. Aztán a telet jelképező alak a lángok martaléka lesz. Akárcsak azok a cetlik, amikre rossz tulajdonságaikat írhatták fel a résztvevők és a kiszebáb szalmatölteléke közé rejthették. Azoktól ugyancsak búcsút vehettek, már, ha e téren éltek a régi rituálé szerinti megújulási lehetőséggel, hisznek a tűz tisztító erejében. Az biztos, hogy a jó időt, a természet újjászületését már sokan óhajtják.

– A régi szokások megőrzését, felelevenítését éppúgy fontosnak tartjuk, amennyire érdekelnek minket az új rendezvények, például itt, a Regulyban. Naná, hogy várjuk a tavaszt! Drukkolunk, hogy mielőbb tartósan enyhébbre forduljon az idő. Többek közt azért, mert szívesen foglaljuk el magunkat kertjeinkben, és kényelmesebben is telnek mindennapjaink, ha már múlnak a télies viszonyok – mondták el a zirci nyugdíjasklub tagjai: Pék László, Dalmadi Győzőné, Wind Róbertné és a vidám társaságukban lévők.