Hamarosan újjászületik és új funkciót kap a közel százhúsz éves veszprémi épület

Az épület történetéről Márkusné Vörös Hajnalka levéltáros, a Veszprém–Balaton 2023 Zrt. programfejlesztési tanácsadója adott tájékoztatást lapunknak. Az építés előzményeihez 120 évet kell visszaugranunk az időben. – A magyarországi gyermekvédelem állami intézményhálózatát az 1901. évi VIII. törvénycikk alapján néhány év alatt hozták létre. 1901 és 1904 között állami költségvetésből 18 gyermekmenhely épült az elhagyott gyermekek számára, a program részeként a Közép-Dunántúl ellátására Veszprémben 1903–1904-ben épülhetett fel ilyen intézmény – mondta Márkusné Vörös Hajnalka. Az épületet alig egy év alatt húzták fel veszprémi szakemberek közreműködésével. 

– Hornig Károly püspök a külső-püspökkert déli oldalán mintegy két hold földet ajándékozott a városnak a gyermekmenhely elhelyezésére. A tervek elkészítésére Ybl Miklós építész unokaöccsét, Ybl Lajost kérték fel. A munka kivitelezésére az akkor 35 éves Csomay Kálmán építőmester kapott megbízást, aki a helyi iparosokat részesítette előnyben. Horváth Sándor kőfaragó a szobrász- és bádogosfeladatokat, ifjú Bognár János az ácsmunkákat, Aittner Gyula az épületfestést, Weisz W. Manó a villanyszerelést végezte. A csatornát az Abeles Miksáné és Fia nevű cég, egy helyi cementgyáros kivitelezte. A gyermekmenhely építését 1903. július 27-én kezdték el, decemberben már tető alatt állt, és 1904. július végére elkészült a Plosszer sétány (ma: Erzsébet sétány) végén a késő eklektikus stílusú, palotaszerű épület. A munkálatok fedezetét az alispán közbenjárására a vármegye és az államkincstár vállalta – részletezte a programfejlesztési tanácsadó. A gyermekmenhelynek építészetileg is megadták a módját, arányos formák, nagyvonalú méretek, igényes építőanyagok, üvegablakok, kovácsoltvas vízköpők és víznyelők, stukkódíszek jellemzik. 

– A gyermekmenhely a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermekeket csecsemőkortól tizenöt éves korig felvette. Az egyre növekedő gyereklétszám miatt 1912-ben a főépületet raktárhelyiséggel toldották meg. A veszprémi intézeti központban 1938-ban már 131 ágyon szervezték a munkát. Az állami gondozott gyerekek között olyan személyiségek nevelkedtek, mint Kossa István későbbi pénzügyminiszter, a Pannon Egyetem veszprémi alapításának támogatója, vagy Kajári Gyula festőművész – jegyezte meg Márkusné Vörös Hajnalka. 

A második világháború után rövidesen megváltozott az intézmény szerepe. – 1945 júniusától a gyermekmenhely gyógyító funkciója növekedett, mivel a kórházból ide került át a tízágyas gyermekosztály. A Népjóléti Minisztérium 1950-ben gyermekkórházzá nyilvánította az intézményt, amely 1955. szeptember 3-án Heim Pál, a magyar csecsemő- és gyermekgyógyászat megalapozója nevét vette fel – mondta el az EKF 2023 munkatársa. 

A gyermekkórház kezdetben 80 ággyal működött, majd az ágyszám fokozatosan 152-re emelkedett. A csecsemő-, gyermek- és újszülöttosztályok után 1954-ben húszágyas koraszülöttosztályt alakítottak ki. A gyermekkórház szakmai tevékenységét tejkonyha, röntgen és laboratórium tette teljessé. Érdekesség, hogy 1953-ban az épületben kezdte meg működését Veszprém első gyermekorvosi rendelője is, hívta fel a figyelmet Márkusné Vörös Hajnalka. Hozzátette, az országos tendenciának megfelelően 1977-ben a gyermekkórházat is beolvasztották a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórházba. Ettől kezdve a gyermekkórház csecsemő- és gyermekosztályként működött 1995. májusi bezárásáig, amikor az intézmény átköltözött a megyei kórház E épületébe. Az állami tulajdonba került épület ezután 26 évig üresen állt, az Európa Kulturális Fővárosa programnak köszönhetően azonban megkezdődött a megújítása, és ActiCity néven születik újjá 2023-ra, hogy a gyermekek mozgását és egészségét szolgálja majd.