Mesélő falvédőkből nyílt tárlat Devecserben

Egy-egy megüresedett házban a nagyszülők, szülők elmúlása után csak „lomokat”, feleslegessé vált, kidobni való holmikat, idejétmúlt tárgyakat vélnek látni az egy-két generációval fiatalabbak. Fogják a fejüket, hol s hogyan szabaduljanak meg a rengeteg apró használati tárgytól, a „sok hasznavehetetlen vacaktól”, bútoroktól, háztartási gépektől, vitrineket díszítő porcelánoktól, a ruhásszekrény tartalmától. 
 

A modernizáció jegyében menjen minden a kukába, ami éghető, az meg a tűzbe. Jó esetben elszállítják a nagyobb darabokat a hulladékudvarok telephelyeire. Régebben sokan máglyát raktak az udvaron, s tűzhalálra ítélték a holmik jó részét, a régi levelezéseket, öreg bőröndök tartalmát, a csipkés szélű régi fényképeket, mert azt sem tudták, kiket „kaptak le” valaha az alkalmi fotósok. 
 

De vannak néhányan, akik másként gondolják. Ezen kevesek közé tartozik Bors Géza gyűjtő is, aki férfi létére mégis meglátta – az érem- és képeslapgyűjtés mellett – a napjainkra idejétmúlt falvédőkben is a tartalmat, a gyönyörűséget. A hasznosságon túl, hogy védte a lemeszelt falat, a falvédő „mondott is valamit”. Irányt mutatott az életben, a házasságban, védte, erősítette a társadalmi morált, vagy éppen a magyar történelem egyik legfájóbb pontját célozta meg, amely száz éve rázta meg a hazafiak lelkét. 
 

E szokatlan, sok darabból álló gyűjtemény (majdnem hetven falvédő volt kiállítva) tulajdonosa, Bors Géza nemcsak a falvédők értékét érzi, hanem általában a múlt értékeit is becsüli. Nem véletlenül választották meg Jánosházán a helyi értéktárbizottság elnö­kének. 
 

Bajók Józsefné a megnyitóra igen mélyen felkutatta a falvédők történetét. Az esten megtudhattuk, hogy ez a lakástextil a XIX. század végén a német kultúrkörből érkezett. Eleinte a polgári szobákban, majd egyszerűbb formában a köznép konyháiban is megjelent a hímzett kép és szöveg. 
 

A szöveg egyházi körökből is terjedt, mint például a közismert házi áldás szövege. Valaha nem volt olyan falusi ház, ahol a házi áldás valamilyen formában ne lett volna jelen. A konyhában kivarrva falvédőként vagy a szobában egy sokszorosított fényképen bekeretezve. A falvédők szövege általában életnormát, biztonságot sugárzó szöveget tartalmazott. Gyakran humoros formában a férfiak, nők vágyát is megjelenítette. „Nincs nagyobb boldogság, mint a szerelemből kötött házasság.” „Jó ebéd, jó borocska, megelégedett az uracska.” „Szórakozást ne keress a távolban, maradj itthon a boldog családi otthonban!” „Nékem olyan ember kell, ki más nő után nem jár el, jó sok pénzt keressen, és csak engem szeressen.” 
 

Arról is született falvédőszöveg, ha az érzelmek megbillentek: „Ha van szíved, néked is fáj, amit vélem tettél.” Vágyakozást is kifejezhetett a hímzés: „Szállj, te madár, szállj, vidd a szívemet. Szép kedvesem néked üzenek.” A falvédők alapsémája, hogy középen az ábrák, figurák helyezkedtek el, s körbeírva, fent és lent a szöveg. Gyakran ismert magyar nóták sorait is a falra hímezték: „Ne hagyd el azt, ki téged szívből imád, lásd be, neked is van számtalan kis hibád.” 
 

A falvédőgyűjtő Bors Géza elmondta, hogy a kiállított anyagában a legféltettebbek az úgynevezett történelmi darabok, amelyek Trianonnal, a revízióval foglalkoznak, képes és szöveges formában. Íme néhány a kihímzett történelmi feliratok közül: „Turul madár, szállj, sehol meg ne állj, vidd el a mi üzenetünk, lesz még magyar nyár!” S egy másik kihímzett szövegben is bizakodás szólal meg: „Az igazság csillaga felragyogott a magyar égen, miénk lesz még Magyarország úgy, mint réges-régen.” 
 

M. Mester Katalin