Bőséges kínálattal várja a vásárlókat az aklimajori termelői piac

– Akkor ez a piac újdonság és óriási szenzáció volt, mert a környéken egyedülálló kezdeményezés volt. Számomra ez egy misszió. Hiszek abban, hogy szükség van a helyi termékek helyi költésen alapuló vásárlására. Hiszek abban is, hogy egészségünk érdekében vissza kell térnünk a háztáji gazdálkodáshoz, a zöldség- és gyümölcskertészethez, az állattartáshoz, a főzéshez, a befőzéshez. Gyerekkorom vakációi alatt, a hetvenes években a nagymamáéknál, Zuglóban és Rákosszentmihályon is (Budapest határain belül) falusias élet zajlott. Lovas kocsi hozta a szódát, a családi házakat konyhakertek, gyümölcsfák, szőlőlugasok díszítették, disznóólak és baromfiudvarok voltak. Az utcákon hokedlin, kilós zacskókban a szezonnak megfelelő gyümölcs várta az arra járókat, akik a becsületkasszaként kirakott befőttesüvegbe dobták a pénzt. A háztáji felesleggel a Bosnyák téri piacra jártunk, ahol a nagymamám néhány óra árusítás után pont annyi pénzre tett szert, amennyiért a boltban megvettük a kenyeret, a tejet, a gyufát, a sót. Minden másban önellátók voltak – mesélte Eszter.

Habár a portékát kínálók száma piacukon az évek során csökkent, ő kitart missziója mellett, és van, aki kezdettől fogva vele maradt. Hobbinak tekinti a kis piacot. Sok emberrel találkozik itt, szeret beszélgetni velük. Akik állandóan jelen vannak és szíves szóval kínálják áruikat, a Vessző házaspár és Csizmadia Lászlóné.

– Aklipusztán élünk, kezdettől fogva itt vagyunk. Pár üveg lekvárral kezdtem, most mindent befőzök, ami a kertünkben és az erdőben terem. A férjem vesszőkosarakat készít. Én házi rétest, süteményeket kínálok, vannak virágpalántáim is. Nem bírom abbahagyni, pedig húsvétkor már betöltöttem a hetvenedik életévemet – mondta Vessző Karolin, majd mutatta a Napló nagy becsben tartott, tíz esztendővel ezelőtti lapszámát, melyben a megnyitóról számolt be az újság.

Csizmadia Marika Zircről jár a majorba, büszke a biotermékeire. – Három évvel ezelőtt csatlakoztam, csak a saját kertemből származó vegyszermentes terményekből készült árut kínálom. Termékeim cukor- és tartósítószermentesek, kímélő hőkezeléssel készülnek – jegyezte meg Marika.

Vajda Eszter gazdasági szempontból fontosnak tekinti a piac működését. – Házi statisztikám alapján tíz év alatt a piac nagyjából ötvenmillió forint árbevételt tett a kistermelők zsebébe, a sok kicsi sokra megy elve alapján. Ezt komoly gazdaságélénkítésként értékelem, amit, bár alapítványi keretek között, mégis mint magánember, szinte a semmiből hajtottam végre. Nem látok a környéken példát, amely így szívén viselné a kisemberek életlehetőségeinek stabilizálását a helyi gazdaság élénkítésén keresztül – fejtette ki véleményét a major tulajdonosa.

Eszter létrehozott egy magtárbazárt is a modern ember ezernyi, látszólag felesleges kacatjával, azaz kincseivel.

– Az emberek kötődnek a múltjukhoz. Ruhadarabok is vannak a hangulat kedvéért, de nincs érdeklődés irántuk. Viszont a kis szuvenírek, amelyeket az emberek kiraknak otthonukban a polcokra, a vitrinbe, vagy a családtagok által egykor használt eszközök a régmúltból, ezek megindítanak az emberekben egy érzelmi folyamatot, egyfajta „rátalálásélményt”. Mondják, ilyenből itta nagyapám a pálinkát, megveszem, mert ő jut eszembe róla. Ezeket látva döbbentem rá, ha ránéznek ezekre a régi tárgyakra, felvillan bennük egy régi emlék, egy élmény. Szeretem megélni velük ezeket a pillanatokat – hangsúlyozta Eszter.

A piac történetét áttekintve értékelte Vessző Karolin szerepét: – Ő, a hetvenéves, klasszikus otthonkát viselő falusi asszony mindannyiunkat leiskolázott a diplomáinkkal egyetemben. Olyan, a modern közgazdaság-tudomány által hangoztatott megoldásokat használt ösztönösen, mint az ökológiai termelés, a tartósan magas hozzáadott értékű gazdasági tevékenység, a hálózat- építő marketingmunka, a lokális pénzügyi és energetikai körforgás megteremtése; anélkül hogy valaha ezekről akár egyetlen szót is olvasott volna a szakkönyvekben. Szorgalmával ez a házaspár hétről hétre két-három asztalnyi helyi értéket teremt egy tyúkudvarból, egy konyhakertből és néhány gyümölcsfából. Az ő kitartó munkájuk nélkül talán már nem létezne az Akli Major Piac. Karolin elszántsága lendített át a holtpontokon, és buzdított, hogy ne adjam fel – zárta gondolatait Vajda Eszter.