Családi gazdaság Németbányán: „Itt megváltozik a lelkiállapot”

- Korábban racka kosunk volt, és minden évben a szokásos rend szerint januárban és februárban megszülettek a bárányok. Jó volt ez, mert márciusra, amire kiengedtem őket legelni, már az összes ellés lezajlott, és nem kellett attól tartani, hogy majd a réten potyognak el a bárányok. A kicsik is addigra már olyan kondícióban voltak, hogy simán bírták ezt a nagy távolságot, amit itt naponta megtesznek. Most egy német húsmerinó kosunk van, és nála felborult a rend, már nem az évszakok rendje szerint születnek a bárányok. Becsületére legyen mondva, hiába kövér, ő is bírja a hegyen-völgyön gyaloglást, pedig eleinte tartottam tőle, hogy ez ennek az állatnak gondot okoz majd. Megbecsüljük azért, mert a racka anyáknak nagyon szép bárányai születnek tőle. Gyakori az ikerellés is, tavaly az egyik anyának hármasiker báránya született. Idén még csak egy korai bárány született, várjuk az elléseket – mondja Narancsikné Eszter gazdálkodó.

A gazdaságban a birkák mellett egy vemhes üsző és egy hamarosan ellő tehén is van, és hat kecske is hozzájárul a hús- és tejtermeléshez. Az anyaállatokat a lehető legtovább tartják, a szaporulatból a nőivart eladják, a hímivarú állatokat levágják. Tavaly rackakolbászt is készítettek, mert le kellett vágni az öreg, tíz év feletti, már nem vemhesülő anyajuhokból. A birkahúst szalonnával és disznóhússal keverték, és szárazkolbászt készítettek.

- A vágásokat igyekszünk úgy szervezni, hogy a kisebb gyerekek ebből még kimaradjanak, és azokat az állatokat, amiket tudjuk, hogy le kell majd vágni nem engedjük a szívünkhöz nőni, elnevezni sem szoktuk őket. Elfogadjuk, hogy ez a természet rendje, hogy ennyi hímivarú állat nem maradhat meg, és szeretnénk egészséges élelmiszerrel táplálkozni. Nagy a családunk, törekszünk az önellátásra, és vendégházunk vendégeit is szívesen kínáljuk tejtermékkel és a megtermelt zöldségekkel. Falusi vendéglátás keretében a hozzánk látogató családoknak reggelit is készítünk. Agroturisztikai szolgáltatásként csoportokat is fogadunk, szívesen ismerkednek a természetközeli gazdálkodással óvodás, iskolás és felnőtt csoportok is. Sokféle tejterméket készítek kecske- és tehéntejből is, sajtot, vajat, joghurtot, és igyekszünk minél többféle zöldséget megtermelni. Az idősebb birkák húsából kolbász készül, de a fiatal bárányhús tényleg nagyon finom. Nagyon szeretjük a bárányhúst: a báránygulyást és az egybesült bárányt is. Én úgy készítem el, hogy kevés ecettel megforralom a bárányhúst, utána hideg vízzel átöblítem, megszárítom, lepirítom, és csak utána teszem hozzá a hagymát. Meglepően gyorsan puhára fő.

Beszélgetés közben a gyerekekkel felsétálunk a ház fölött messzire húzódó legelőre, hogy meg is nézzük az állatokat. A birkákat csak messziről csodáljuk meg, tartják az idegenektől a távolságot, de a kecskék kezesek, látszik, hogy megszokták maguk körül a gyereksereget.

- Fontosnak tartom a gyerekek körül a nagy teret, jó, hogy kimehetünk a rétre, ami töltekezési hely, itt megváltozik a lelkiállapot. Nem véletlenül keresik az emberek a kilátókat, a hegycsúcsokat, a nagy vizek partját, a nagy rét is valami hasonlót ad. Szeretem, hogy ezt a saját gyerekeim és a hozzánk látogató vendégek is megtapasztalják. A gyerekek itt akkor is kinyílnak, ha egyébként nehezen teremtenek egymással kapcsolatot. Nagy térben, állatokkal tudnak együtt mozogni, és találkoznak a vízzel, a patakkal, kapcsolódnak egymással és a természettel, jókedvű, és vidám lesz a napjuk – fejezte be Narancsikné Eszter.