Filmkritika: Akciózó Télapó

Mióta visszatért a filmezéshez, rendezőként Oscar közelbe került, színészként pedig jobbára akciófilmekben keménykedik, melyek közt akadnak erős darabok. A Fatman is egy ilyen alkotás.

A Mikulás létezik, Kanadában él és Chrisnek (Mel Gibson) hívják. Sokszor gondolkodik azon, hogy feladja a munkáját, mert az emberek elveszik az ünnepi hangulatát. Az sem segít a helyzeten, hogy egy elkényeztetett, dúsgazdag kölyök, miután szenet kap karácsonyra, felkeres egy bérgyilkost, hogy intézze el az öreget.

A Fatman a vártnál jóval komolyabb csomagba bújtatja az ajándékot, ami, valljuk be, elég furcsán veszi ki magát egy efféle sztorinál. A végeredmény mégis működik. Hogyan is kell elképzelni ezt a bizonyos világot? Nos, lényegében úgy, ahogy a sajátunkat, minimális fantáziaelemekkel megspékelve. Mikulás, azaz Chris átlagos embernek tűnik (leszámítva az erejét és a regenerálódási képességét), egy piros kisteherautóval jár, szereti a feleségét, ám anyagi gondokkal küzdenek a megnövekedett költségek miatt. Emiatt beengedik az amerikai hadsereget a telkükre, hogy egy bizonyos összegért cserébe segítsenek kicsit másféle „játékszereket” gyártani.

A manókat és Chris erejét leszámítva a cselekmény teljesen földhözragadt, kvázi reális elemekkel van telepakolva. Ez a köntös pedig jól áll neki. Egyszerűen élmény nézni, ahogy a szokásos karácsonyi sémákat más formában látjuk. Visz magával a lendülete, s legyen bármennyire hihetetlen, thrillerként is helytáll. Az utolsó harmadra érkezik az akció és szerencsére nem fogják vissza magukat.

A Fatmant biztosan sokan élből elutasítják a blőd történet miatt, de én bátorítok mindenkit, aki egy nem szokványos karácsonyi mozira, netán akció­­thrillerre vágyik, tegyen vele egy próbát. Lehetett volna itt-ott csiszolni rajta, kicsit erősebb társadalomkritikát belevenni a vásárlási lázról, de így is elérte célját. Mel Gibson menő Télapó, Eshon és Ian Nelms rendezők pedig gondoltak egy merészet és ötvözték a Fargót egy karácsonyi történettel.