Áment Márton a jövő nemzedékeinek őrzi meg Bakonygyepes történetét

– Mindig szerettem a szülőfalumat, Bakonygyepest, amelynek múltját, úgy érzem, kötelességem feldolgozni, hogy az utánunk jövő nemzedékeknek legyen fogalma arról, min mentek keresztül az itt élők, milyen hagyományaik voltak, mi jellemezte hitéletüket –mondja a 73 éves Áment Márton, aki a mai napig a szülői házban él feleségével, Gizellával. Két gyermekük, Szilárd és Szilvia családot alapított, de nem repültek messze az ősi fészektől: karnyújtásra élnek szüleiktől.

A Veszprémi Vegyipari Egyetem elvégzése után (1972) történetünk főszereplője az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohóban helyezkedett el. Nyugdíjba vonulását követően (2005) két év múlva benevezett egy honismereti pályázatra: a falu egy második világháborús eseményét írta meg, majd későbbi könyvében a két világháborúban részt vevő katonáknak állított emléket.

– A második világháború vége felé a 8-as úton vonultak vissza a németek, akiket az oroszok Magyarpolány felől támadtak, nem sok sikerrel. Egy éjszakán át, március 25-én, lőttek a fejünk felett, ledőlt a templomunk tornya. Sajnos egy fiatalasszony meghalt a reggeli órákban, amikor egy szilánk eltalálta.

A mérnöknek újabb könyve 2010-ben látott napvilágot, amikor feldolgozta a település templomának történetét, az itt élők hitéletét és vallási hagyományait, kiemelve a premontrei nővérek hitéleti szerepét.

– A török időkben 200 évig lakatlan volt Gyepes, majd 1746-tól kezdődött a beletelepítés, jöttek ide a magyarok mellett németek is. Tizenhárom év múlva kápolnát emeltek a helyiek, a mai templomunk 1910-re készült el. Sokat tett a hitéletért helyi születésű papunk, Végvári Egyed, aki a közelbe zarándokutakat is szervezett.

Manapság büszkék lehetünk arra, hogy a vasárnapi szentmiséken tele van a templom.

Amikor a vörösiszap martaléka lett Ajka környéke, őt is mélyen érintette a tragédia. Két nap múlva elment a kolontári Szentkúthoz Glózer Lászlóval, a kút gondnokával. Mindketten megkönnyebbültek, amikor sértetlenül találták a forrást rejtő kegyhelyet.

– Már az 1700-as években látogatták a forrást, ugyanis a víznek gyógyító erőt tulajdonítottak. Sokak szerint gyomorbántalmakra, szembetegségekre jó ez a víz, de ehhez erős hitre van szükség. Itt nem csak az évenkénti két búcsúi mise alatt töltődnek fel lelkileg a nem hívő emberek is – mesél a szent helyről Márton, aki 2011-ben megírta a forrás krónikáját, majd hat évvel később megszületett a mű bővített kiadása is.

Jelentős faladatra vállalkozott,

amikor 2014-ben papírra vetette a település 800 éves történetét.

Ez alkalommal is fél könyvtárnyi dokumentumot nézett át, hogy még teljesebb, hitelesebb legyen a kép szeretett községéről, amely 1977 óta Ajka városrésze úgy, hogy az elmúlt évtizedekben sikerült megőriznie egyéni arculatát. Ezt a könyvet is az 1998-ban alakult Gyepesi Örökség Egyesület adta ki, amelynek a szerző immár 13 éve az elnöke.

– Legfőbb feladatunknak tekintjük a hagyományok fel­elevenítését, életben tartását, a különböző történelmi, nemzeti eseményekről való megemlékezést. Év végén, karácsony előtt kulturális gálával búcsúzunk az esztendőtől, ez sajnos idén elmarad. A rendezvényeken rendszeresen fellépnek az országos nyugdíjas Ki mit tud? versenyen tavaly kiemelt arany minősítést szerzett színjátszók és az énekkar Grőberné Adorján Renáta vezetésével.

– Százhuszonöt tagú az egyesületünk, közülük a legaktívabbak harmincan vannak. Otthonunk a 43 éve megüresedett régi iskola, ahol helyet

kaptak 2018-tól a helyiek egykori használati tárgyai. Emlékszobát rendeztünk be személyes tárgyaiból Dóczy Lászlónak, aki 23 évig volt a plébánosunk, és itt láthatók a premontrei nővérek tárgyai is. Az Ajkát alkotó nyolc városrész versenyében kétmillió forintot kapott a városrészünk. Ezt az összeget a keresztút építésére használtuk fel.

– Büszkék vagyunk a keresztútra, a márványba vésett, modernül illusztrált stációkra – az ötletet Vonyarcvashegyről hoztam. A tereprendezést és a kálváriadombot – a tetején három kereszttel – mindenben segítő önkormányzati képviselőnk, Pék Attila alakította ki. Mivel településünkön nincs könyvtár, Véber Egyed javaslatára 2017-ben a művelődési ház bejáratánál, fedett helyen könyvsarkot alakítunk ki: bárki hozhat-vihet könyvet. Az állványokat ezermesterünk, Kizmus Mihály állította fel, aki a színdarabjaink díszletezésében is főszerepet vállal.

Áment Márton, aki külön könyvet szentelt a falu 800 éves ünnepségének dokumentálására, valamint társszerzője A pedagógus Aporfi házaspár című könyvnek, számos elismerés tulajdonosa, amit helytörténeti munkásságával és közéleti tevékenységével érdemelt ki.